A festészet a tért és a térben levő testeket síkon utánozza,
vagyis a térnek és a testeknek alulról fölfelé és jobbról balra való
kiterjedését adja vissza, ellenben a harmadik kiterjedést látszattal, csalódás
előidézésével pótolja. A testek harmadik kiterjedésének, a testiségnek, a
domboruságnak látszatát ugy idézi elő, hogy az árnyéknak és a világosságnak a
valóságos testeken való megoszlását a rajzolat sík felszinén utánozza, más
szóval a rajzolatot árnyékolja (l. Árnyék és világosság). Viszont a tér elülről
hátra való terjedésének látszatát a vonaltávlattal (l. o.) és a L.-tal idézi
elő. A festészet e két eszköze különböző természetü ugyan, mindazonáltal
egymással benső kapcsolatban van, egymást kölcsönösen kiegészíti. A festészet a
vonaltávlat segítségével utánozza a síkon azt, hogy a testek szemünkhöz milyen
helyzetben vannak, s hogy szemünktől való távolságuk mértéke szerint mennyire
kisebbednek. Azoban a szemünktől való távolságnak, a tér elülről hátrafelé
terjedésének, azaz a síkon a térbeliségnek látszatát elidézni nem egyedüli
eszköz a vonaltávlat, arra nem is elégséges. Ugyanis a testek szemünktől való
távolságuk szerint nemcsak kisebbednek, hanem minél távolabb vannak, annál
nagyobb a levegőréteg köztük és szemünk közt, s minél nagyobb e réteg, a test
formája és szinei annál jobban elmosódnak, homályosabbak. Ha valamely
erdőborította hegyhez közel állunk, jól látjuk az egyes fákat, azoknak alakját,
leveleiknek szineit; ha távolabb megyünk a hegytől, a fák formája
határozatlanná válik, a lombok szinei az árnyékos helyeken, ha még tovább
megyünk, a megvilágított helyeken is bágyadtaknak, a zöld erdő kékesnek
látszik, még távolabbról a hegy szürkés kék foltnak látszik. Tehát nem
elégséges, ha a festő a távolabb eső testeket csupán kisebbeknek ábrázolja,
hanem megkivántatik, hogy a távolság, azaz a kisebbedés mértéke szerint azoknak
határozatlan formáját és elmósodott szineit is utánozza. Szemünk
gyakorlottságánál fogva a formára hasonló tárgyakat, ha távolabb vannak, ugy
ismeri föl és különbözteti meg egymástól, hogy látszólagos nagyságukat és
formájuk és szineik határozatlanságával ösztönszerüen összeméri. A szabályos
növlésü hársfa és a magas törzsü rózsafa nagyságra különböznek egymástól,
formára és szinre hasonlítanak egymáshoz, azonban a hársfát, noha messziről
olyan nagynak látszik mint a rózsafa, mégis azonnal megismerjük, mert szemünk a
fa kisebbedését azonnal összeméri a forma és a szinek határozatlanságával és
megállapítja, hogy a fa azért látszik olyan kicsinynek, mert távol van. Tehát a
L. segítségével kiszámíthatjuk a távolságot, a kisebbedés mértékét, s
megállapítjuk a testek valóságos nagyságát és mivoltát. L. Festészet.
Forrás: Pallas Nagylexikon