Légvezetők

(növ., canalis aëreus, meatus pneumaticus, nedvcsövek, légjárós szövetek, légcsatorna, légtartó) általában levegővel telt utak vagy csövek a növények belsejében, a bélben, különösen levegővel telt sejtközökből alakult csatornák, kivált a mocsári meg a vizi növények szárában, levelében és gyökerében, de sok pázsitféléében, sásfélében, a surló füvekében, szittyóéban, nősziromféléében, amaryllideáéban és liliomfélében is v. a szárazföldi növények között. Némelykor vékonyabb vagy vastagabb keresztfal rekeszekre osztja, p. némely szittyó szárában.

Forrás: Pallas Nagylexikon