Legyező
ősi időtől fogva a művelt és a műveletlen népeknél egyaránt
elterjedt eszköz, mely hűsítés vagy tűz élesztése céljából légramlatot idézünk
elő, rovarokat, különösen legyeket kergetünk, végül a nap sugarai ellen
védekezünk. Legkezdetlegesebb alakja a tollból, szőrből, vagy növényi
rostokból, s e félékből összekötözött és nyélhez erősített pemet, mely bozontos
állati farkhoz hasonlít. Egyiptomi és persa festményeken olyanok is fordulnak
elő, melyek lekunkorodó végü egy szál hosszu tollból állanak és melyek csakis a
rovarok elleni védekezésre szolgáltak. A középkorban flabellum (l. o.) v.
ripidion nevezetü L.-vel űzték el a legyeket az Úr asztalán levő kenyérről és
borról. További kezdetleges alak a levél, mely p. a pálmalevél össze nem
hajtható lapjából és annak szárából áll. A levélnek lapját szalma, kelme, v.
papir helyettesítheti. Az ókori népeknél, s egyiptomiaknál a lotosz leveléből,
nemkülönben virágából és a pálma leveléből készített L. általános volt. A görög
és római nők részint ilyen, részint tollakból készült L.-t használtak. A
khinaiak és a japániak régi időtől fogva festett papirból készítik levélalaku
L.-iket, a papirt gyakran bambusznádból való bordákra feszítik. A kerékalaku L.
körben kifeszített selyemből vagy pergamentből, vagy pedig sugarakként
elrendezett tollakból, s eféléből való. Ilyen a görögkeleti egyházban a szeráf
fejéből kinövő hat szárny (hexapterigenes). Minthogy a kelmét, hogy kerek
alakot öltsön, hajtékokba kellett szedni, a kerekalakuból keletkezett az
összehajtható L. Theodolinda longobard királynénak (Kr. u. VI. sz.)
összehajtható L.-je volt. A középkorban leginkább tollakból készített,
levélalaku, össze nem hajtható L. dívott. Az összehajtható L. Európában a XVI.
sz.-ban khinai hatás alatt vált általánosabbá; keskeny és vékony küllőik
elefántcsontból, teknősbékából, szaruból vagy fából van. A XVII. sz.-tól kezdve
Európa művelt népei rendkivüli fényt űznek a L.-vel, nemcsak drága anyagból
állítják elő, arannyal áttört művü díszítményekkel, sőt remek festészeti
ábrázolásokkal díszítik; vannak olyanok is, melyeket üveg alatt őriznek és soha
nem használják. A fényűzési L.-k készítése manapság Párisnak ugyszólván
kiváltsága. Párisban ezer, az Oise megyében háromezer férfi és nő háziiparilag
űzi a L. készítését. Az évenkint előállított L.-k értéke 10 millió frank, ebből
az anyag értéke 2-3 millió; Franciaország évenkint 2 millió értéküt fogyaszt, 8
millió értékü a kivitel. Spanyolországban is foglalkoznak L.-készítéssel; a
termelés egy részét Dél-Amerika és Havanna fogyasztja. Olaszországban a helyi
fogyasztás számára készülnek L.-k. Bécsben szép fejlettséget ért el e
használati tárgy előállítása. Az európai országok azonban a munkabér
magasságánál fogva nem birnak versenyezni a khinai és japáni termékek
olcsóságával.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|