Lehel

(Lelu, Lélö, Leel vagy Lél), vezér, a hét magyar közül való Tasnak fia, a Névtelen szerint (39. fejezet) kürtjébe fújva adott jelt a Zalán ellen való döntő csatára. Ő lett (a 41. fejezet szerint) a Bolgár-Fejérvár felé menekült Zalán ellen küldött seregnek vezére Bulccsal és Botonddal együtt, kikkel ezentul rendesen együtt említik. A Száva torkolatánál megérkezve, másnap a maga jegyes zászlajának fölemelésével jelt adott a bolgárok ellen való küzdelemre s diadalt aratva, tábort ütött a Duna mellett, bolgár és görög foglyait pedig vasra verve küldte Árpádhoz. Másnap (a 42. fej. szerint) a bolgár vezér adófizetés igérete mellett bejelentette hódolatát, mit a vezérek elfogadván, bekalandozták a rácok földjét, meghódították Horvátországot s ugy tértek haza, hol dalok és mesék termettek vitézi tetteikről. Az ország egyik vezérévé tette őt Árpád a 13 éves korában örökösévé lett Zsolt vezér mellé. 899. L. Bulccsal és Botonddal együtt a krónika szerint (Névtelen, 53) «harcosok és lélekben erősek valának, kiknek más gondjuk sem volt, mint uruknak nemzeteket hódítani és mások országait pusztítani». L. 907. hősies részt vett a Lajos császár hadaitól megtámadott ország védelmében. A Névtelen jegyző (55. fej.) szerint egy volt ő azzal a L. vezérrel, ki 955. részt vett az augsburgi csatában. Hihetőleg azonban fi az a L., ki Bulccsal, Súrral és Botonddal együtt Magyarországból a Duna jobbpartján nyomult előre Bajorországba, melyet kegyetlenül pusztított. Az augsburgi csata második napján, aug. 10. fogságba esett s őt Bulccsal és Súrral együtt Henrik felakasztotta Regensburgnak keleti (Magyarországra néző) kapuja előtt. Nemzeti hagyomány (Márk és Thuróczy krónikája) szerint L. csak azt a kegyet kérte a «Konrád» császártól, hogy még egyszer kürtjébe fújhasson. L. szájához emelte előhúzott kürtjét, mellyel azonban hirtelen agyonütötte a császárt. «Eredj előttem a másvilágra - szólt, - hogy ott az én szolgám légy». E mesének tarthatatlan voltát már Kézai (Krón., I. 15.) kiemelte. (L. Lehel kürtje.) A L. név a magyar kereszténységben is meggyökerezett s különösen a Fekete-Kőrös közép és alsó folyásánál nagybirtoku Becse-Gregor-nemzetségben volt használatos. E nemzetség tagjai, a sarkadi Lee-Őssyek, ma is L. vezértől származtatják magukat.

Forrás: Pallas Nagylexikon