Lehel kürtje
néven őriznek Jászberényben igen rég óta egy elefántcsontból
való faragványt, mely Pulszky Ferenc szerint bizanci munka és a X-XI. sz.-ból
származhatik. A mult század végéig csak jászkürt volt a neve; Lehel vezérrel
nem hozta kapcsolatba senki, sőt a mölki benedekrendi apátságban mutogattak L.
gyanánt egy nagy, otromba ökörszarvtülköt, mely alig több kétszáz évesnél (1816
óta a nemzeti muzeumban van). A jászberényi kürtöt először Molnár Ferenc
jász-kun kapitánya mondta Lehelének 1788. megjelent füzetében s ő találta ki
azt is, hogy a kürt akkor csorbult ki, mikor a vezér agyonütötte vele «Konrád
császárt». Molnár Ferenc e mende-mondája úgy meggyökeresedett a köztudatban,
hogy ki sem lehet irtani; pedig Decsy Antal már 1814-ben tiltakozott ellene. Az
igaz, hogy ő meg még furcsább találgatáshoz folyamodott; szerinte a kürt valami
moabita istenség áldozó edénye volt és Bizancon át került Teodor császárné
révén egy morvaországi keresztény templomba, onnan pedig a kunok dúlásakor
Jászberénybe. Decsy moabita szertartásokat lát a kürt faragott képeiben is. Ez
ábrázolatok jelentőségéről azonban semmi megbizható tudomásuk nincs. Ipolyi
kétségtelennek tartotta, hogy a L. voltakép nem kürt, hanem ivószaru; a
jászberényiek ünnepi alkalmakkor valóban isznak a szájába szorított
aranypohárból, de a kürt mégis hangszer. Azt a legendát, hogy csak Lehel tudta
megszólítani, Káldy Gyula 1893. megcáfolta, mert hatalmas riadót fujt el rajta.
A jász-kun kapitány a legutóbbi koronázáson is L.-vel jelent meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|