Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lehr... ----

Magyar Magyar Német Német
Lehr... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lehr

1. Albert, Lőrinczi Lehr Zsigmond testvéröccse, magyar nyelvész és esztetikus, szül.Sár-Szt.-Lőrincen (Tolna) 1844 ápr. 25., hol atyja András az esperességi ev. algimnázium tanára volt (a latin nyelv és irodalom alapos ismerője, neki köszönte Petőfi az ő alapos latin tudását és a római költők szeretetét). 1853. Sopronban hítták atyját s ő ott végezte a gimnáziumot és a teologiát. Tagja, legjobb szavalója és több évig főjegyzője volt a még Kis Jánostól alapított magyar társaságnak, egyszersmind az ifjuság lapjának szerkesztője. Irt eredeti költeményeket és fordítgatott latinból, németből, franciából. Kritikai tanulmányainak alapját Arany Figyelőjéből és Koszorujából szerezte. 1865. Szt. Lőrincre került tanárnak s ott évekig a legnagyobb buzgalommal tanulmányozta a nép nyelvét, melynek adalékait folyton jegyezgette. 1868-69. német egyetemeket látogatott: Halléban időzött huzamosabb ideig, hol többek közt Pott, Bernhardy és Radmann voltak tanárai. Hazatérvén, újra elfoglalta előbbi állását, s midőn az iskola Bonyhádra tétetett át, ott tanított 1873-ig, mikor is a budapesti evangelikus egyház meghivta főgimnáziumára; ott működik jelenleg is. Nyilvános irodalmi munkásságát a fővárosba kerülte után kezdte, az akkoriban megindult Nyelvőrben, melynek törzskarához tartozott. Ide irt cikkei közül: A tárgyas-tárgyatlan ragozáshoz címüt Sámuel-dijjal, a Határozó-e a határozó és Tom, tod, tok, tett címüeket pedig dicsérettel tüntette ki az akadémia (1875-1877). A nyelv finomságainak ritka ismerete, eredeti felfogás és erős logika tették ismertté nevét; különben nem tartozik a merevebb ortologusok közé. Igazítások cikksorozata annyira megnyerte Arany tetszését, hogy L.-t magához kéretvén, ugy nyilatkozott: «Ön, ugy látszik, jobban ismer engem, mint magam». Éppen Aranyról irta aztán fő művét, a Toldi-kommentárt: Toldi, irta Arany János, nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal elláta L. A. (Budapest 1882, újabb kiad. 1886). Főkép e műve alapján az akadémia 1882. levelező tagjául választotta L.-t, 1886. pedig a nagyjutalommal tüntette ki művét. Irt L. alapos és magvas birtálatokat is, többnyire a Budapesti Szemlében (névtelenül). Megpróbálkozott a műfordítás terén is. Még mint kezdő tanár lefordította Goethe Hermann und Dorothea-ja néhány énekét az eredeti versmértékben, s több mint husz év mulva mutatóba közölte az I. éneket (a budapesti ágostai evangelikus gimnázium 1888-1889. évi Értesítőjében); e fordítás azzal keltett kellemes feltünést, hogy sikerült eltalálnia régibb hexameteres epikánk patetikus hangjával szemben a hexameterben a keresetlen magyaros naiv hangot. Az akadémia kiadásában 3 kötet fordítása jelent meg (Curtiusból, Rankeból). Riedl Frigyessel szövetkezve, magyar olvasókönyveket szerkesztett, melyekben a jegyzetek és magyarázatok tőle valók (sok tekintetben úttörők). Iskolák számára is irt Toldi-kommentárt (első kiadása nyelvi magyarázatokkal már 1880. jelent meg), mely már 11 kiadást és több lenyomatot ért; újabb kiadásai becses irodalomtörténeti és költészettani bevezetésekkel vannak ellátva. 1888. egy kötet tréfás verse jelent meg Disznóták címmel (Epicuri de grege Porcus álnévvel). Jelenleg az akadémia megbizásából egy Arany-szótáron dolgozik.

2. L. Zsigmond, irói nevén Lőrinczi, iró, az előbbinek bátyja, szül. Sár-Szt.-Lőrincen (Tolna) 1841 szept. 1., megh. 1871 szept. 3. Tanulmányait a sár-szt.-lőrinci, majd a soproni gimnáziumon és főiskolán végezte. Két évet a hallei egyetemen is töltött. 1865. hivta meg a pozsonyi ev. hitközség liceumához a magyar irodalom és egyetemes történelem tanszékére. Irói hirnevét eredeti költeményeivel (Petrarca, Memento mori, Eppur si mouve), de főleg műfordításaival szerezte. Költeményei és műfordításai nagyrészt a Hölgyfutárban, Győri Közlönyben, Arany János Koszorujában, utolsó éveiben különösen a Fővárosi Lapokban jelentek meg. Moore Tamás Lalla Roukh-jának fordításával 1686. dicséretet nyert a Kisfaludy-társaságban, mely megbizta, hogy Skhaspere műveinek fordításában is vegyen részt. Igy fordította azután V. Henrik királyt (három rész), Periclest, Venus és Adonist és Lucretiát, melyek a társaság kiadásában meg is jelentek. Egyéb műfordításai: Tennyson, Arden Enoch; Olasz népdalok és korzikai halotti dalok Tommaseo gyüjteményéből; Hugó viktor, Châtiments; Burnsből 181 dal, Petrarca szonettjeiből 113, Moore Tamás dalaiból 78, Byron Héber dalai, Racine Phaedrája. Ezeken kivül majdnem minden kiváló francia és angol költő számos költeménye. A Kisfaludy-társaság felolvasásain különösen az olasz népköltészetről irt tanulmányával aratott tetszést. (Megjelent a Fővárosi Lapok 1870, 90-91. sz.) Munkáinak nincs még gyüjteményes kiadása. Kéziratai négy vaskos kötetben vannak meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is