Lék
(ném. Leck; ol. falla; ang. leak), a hajótestnek egy oly
helye, amelyen a viz a hajó belsejébe tódul. A L. sokféleképen keletkezhetik; a
hajónak viharos időben a magasan járó hullámok által okozott heves mozgásai
folytán, mely esetben a külső burokpalánkok szétnyilnak és a kóctömetek
kiszoríttatnak; a hajónak egy sziklára v. zátonyra való kerülése, megfeneklése
által; harcban a lövedékek által okozott sérülések folytán; az összekötő
csapszegeknek meglazulása, a szegfejeknek lepattanása által stb. Csekélyebb
sérüléseken át a hajó belsejébe tódult vizmennyiséget a szivattyuk által
távolítják el (gőzhajókon a gőzszivattyuk tetemes mennyiségü vizet képesek
óránkint kiszivattyuzni), nagyobb L.-nél az igyekezet első sorban a betóduló
vizmennyiségnek csökkentésére irányul, hogy a hajó úszóképessége fentartassék
és csak azután kisérlik meg a L. betömését. Egyszerü, kócmadzagokkal bélelt
vitorlavászon kötélágak segélyével a hajó külfalazatára a lékhelyre borítva, a
viznyomás által okozott tapadás következtében a viznek behatolását már oly
mérvben csökkenti, hogy a mégis beszivárgó viz a szivattyuk által könnyen
eltávolítható. Lövedékek által okozott L.-et nagy fadugókkal v. külön e célra
készített borító lemezekkel tömnek be. Újabbkori, az u. n. rekeszrendszer
szerint épített hajókon egy a külső buroklemezek v. palánkokban levő L. már nem
oly veszélyes, amennyiben csak a léket környező rekesz rész telhetik meg vizzel
és a viz a hajónak tulajdonképeni belsejébe nem hatolhat. - L., a jég alatt
való halászatnál az az apró lyuk, amelyen át a háló vontatóköteléhez kötött
rudat előre hajtják.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|