Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
lélek breast
lélek critter
lélek ghost
lélek metal
lélek mind
lélek psyche
lélek soul
lélek spirit
lélek cenzú... censorship
lélek nélkü... uninspired
lélekből fa... sincere
lélekbúvár psychologis...
lélekbúvár scanner
lélekelemzé... psychoanaly...
lélekelemzé... to psych
lélekelemzé... to psychoan...
lélekelemzé... to psych
lélekelemzé... to psychoan...
lélekelemző... psychoanaly...
lélekharang... knell

Magyar Magyar Német Német
lélek Psyche (e)
lélek Seele (e)
lélekemelő herzergreif...
lélekemelő herzhebend
lélekjelenl... Geistergege...
lélekszakad... atemlos
lélektan & ... Psychologie...
lélektani &... psychologis...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lélek

Minthogy a test egy ideig a halál után is fenmarad, de mozdulatlanul, az érzés, beszéd stb. képessége nélkül, egy szóval élettelenül, már korán, a legprimitivebb népeknél, keletkezett az a felfogás, hogy az élet jelenségeinek a testtől külön való oka van: a L., mely amig az ember (állat) él, a testben lakik, a halál után pedig mint külön való (lehellet, szél, szellem) elválik tőle s elhagyja. (l. Életerő). A filozofia azután sokféle kisérletet tett ez ősrégi meggyőződést tudományosan formulázni, határozott fogalom formájába öltöztetni, s a világ mivoltának általános felfogásába beilleszteni. A legelterjedtebb formulázás a következő: Valamint az anyag hordozója az anyagi jelenségeknek, más szóval e jelenségek, tulajdonságok szubstanciája, állománya, azonkép a L. is külön szubstanica a lelki jelenségek önálló, való hordozója: a két szubstancia pedig abban különbözik, hogy az anyag részekből van összetéve, a L. feltétlenül egyszerü: az anyag tért foglal el, a L. nem kiterjedt; a L.-nek van tudata, öntudata, gondolkodik, érez, akar; az anyagon semmi effélét nem észlelhetünk: az anyag tulajdonságairól, jelenségeiről érzékeink tudósítanak; a L. jelenségeiről, melyekről az érzékek hirt nem adhatnak, csak a tudat útján nyerhetnek tudomást; szóval kétféle szubstancia van: anyagi és anyagtalan. Ehhez kapcsolódnak azután a különböző vallási felfogások, melyek a L. halhatatlanságát, de a szabad akaratot is az anyagtalan, külön szubstanciaként létező L. fogalmára alapítják. Mennél határozottabb formát öltött a L. halhatatlanságába vetett hit, annál élesebben különült el a filozofiai felfogásban is a L. mint külön anyagtalan szubstancia fogalma a test fogalmától. A görög filozofiában ez az éles különválás nincs meg; külön lelket a legtöbb görög filozofus elfogad, de nem tartja e külön lelket egyébnek, mint igen finom anyagi valónak; némelyek a testi részek harmoniájának mondják, mig Platon és Aristoteles is részekből összetettnek mondják a lelket és csak a L. egyik részének tulajdonítanak halhatatlanságot. A keresztény vallás mind élesebben kifejlődő dualisztikus világfelfogásával, a földi s mennyei élet szigoru elkülönítésével nagy hatással volt a filozofiai gondolkodásra, mely évszázadokon át arra szorítkozott, hogy a vallás dogmáit támogassa és bizonyítsa. Mikor pedig a filozofiai Descartesban mintegy önállósítja magát, legszigorubban állapítja meg a L. és test dualitását. Descartes fejti ki, hogy van két szubstancia, az egyiknek, a testnek mivolta a kiterjedésben merül ki, a L.-é a gondolkodásban. Ezt a felfogást nevezzük dualizmusnak, s amennyiben a L. immaterialitását tanítja: spiritualizmusnak. A dualizmussal szemben áll az emberi gondolkodásnak ama hasonlókép ősrégi tendenciája, a két különböző elvet egyre vezetni vissza, a monizmus, mely többféle formában jelentkezett. A legegyszerübb s talán a legrégibb is: a materializmus (l. o.), mely a lelket is testnek mondja, illetőleg tagadja, hogy a testen kivül, a testtől külön volna anyagtalan szubstancia. Descartes-tal egyidejüleg jelentkezik Gassendiben (l. o.), majd Hobbes fejti ki rendszeresebben (l. o.), mig a XVIII. sz.-ban az élettan kifejlődésével tapasztalati alapot nyer, melyre először Lamettrie helyezi (l. o.), mig végre a XIX. sz. ötvenes éveiben a fiziologia teljes készletével lép síkra és főleg az 50-es években antifilozofikus és antiteologikus tendenciával a legszélesebb körökbe ható szellemi mozgalommá válik (Büchner Lajos, Vogt Károly, Moleschott stb.). De monisztikusoknak kell mondanunk azokat a fölfogásokat is, melyek az ellenkező elv egyetemesítésével keresik a világfölfogás egységét; ennek is többféle a formája. Spinoza is monista; a gondolkodást elkülöníti ugyan a kiterjedéstől, de mindkettő azon egy szubstanciának csak két különböző attributuma. De Leibniz is az, a monászok világrendszerével; mert csak monászok vannak s a monász szellemi; igy csak lelkek vannak s amit anyagnak nevezünk, voltakép szintén lelki természetü; ez az igazi spiritualizmus. Kant ezeken a pártokon kivül állva, új megoldást keresi a régi problemának a jelenség fogalmában. Minthogy csak jelenségeket ismerhetünk meg; minthogy minden tudásunk tehát csak tapasztalati, és a világra magára, a magán-valóra fogalmaink nem alkalmazhatók; szóval: minthogy a test is csak jelenség ránk nézve, melynek való mivolta teljesen ismeretlen előttünk, se azt nem tudhatjuk, hogy a test maga tud-e gondolkodni, vagy kell-e ehhez egy külön való, a L. A lelki élet csakugy jelenség, mint a testi: mivoltukról nem tudunk semmit, se azt, egyek-e, se külön valók-e. Kant azután még tovább ment; ki akarja mutatni, miből származik az a tévedés, hogy mi a lelket különvalónak tartjuk; onnét, hogy a tudat egységéből a L. egységére következtetünk. A L. léte, Kant szerint, se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Mai nap is e három felfogás küzd egymással.

A fiziologusok majdnem kizárólag ragaszkodnak a materialisztikus fölfogáshoz, ha nem is valamennyien ahhoz a formájához, hogy e felfogásnak metafizikai értelmet tulajdonítanának; de az agyvelőt tekintik a lelki jelenségek egyedüli organumának s annak alkatában valamint funkcióiban keresik a lelki élet jelenségeinek magyarázatát; a filozofusok két pártra oszolnak; mig az egyik Kanthoz ragaszkodik s lemond a kérdés metafizikai eldöntéséről, a másik ragaszkodik a L. szubstancialitásához; az utóbbiak vezére Lotze (l. o.). A materialisták argumentuma, hogy a lelki jelenségek közül akárhány szinte szemmel láthatólag az agyvelő működésétől függ, ennek megzavarása folytán megzavarodik, megváltozik vagy megszünik; mindazonáltal tényleg nem sikerült valóságos lelki jelenségeket az agyvelőben lokalizálni. A spiritualisták főerőssége, hogy a lelki jelenségek legegyszerübbje is merőben (toto genere) különbözik a testiektől, az érzet megfelel ugyan a testi jelenségnek, függ tőle, de abból nem következik, hogy azonegy vele; továbbá a tudat egysége, egységesen kapcsoló funkciója még analogiát sem talál a testi életben. De nagy nehézségekkel is kell a spiritualizmusnak megküzdenie. A főbb nehézségek: Hogyan hat immaterialis való a testre; hol van a lélek; hogyan jő a testbe s több eféle. Hogy az állatoknak is van lelkük, jóformán mindenki elismeri; némelyek a növényeknek is tulajdonítanak, némelyek az élettelen dolgoknak is, végül a dualizmus nem zárja ki egy világlélek fölvételét sem. Nagyon érdekesek a L.-ről való fogalmak a primitiv népeknél Bastian, Kuhn s mások etnográfiai munkáiban. V. ö. Lange, Gesch. des Materialismus.

L. a magyar néphitben a. m. kisértet, hazajáró síri szellem, vagy démon egyáltalában, de különösen gonosz démon (gonosz L.); ezzel ellentétben jótét L. a jóságos démon. Lelkek órája az éjféli idő, melynek a babonás hit szerint az első kakasszó vet véget. A jó L. a jámbor, tehát üdvözült megholtak lelke, a gonosz pedig az elkárhozottaké. Közép helyütt állnak a tisztitóhelyen szenvedők lelkei, kik, amig bűneiket le nem vezeklették, az élőket háborgatni fel-feljárnak, kivált ha követelésük van ellenük, leginkább pedig ha e követelés olyan, amelytől síri nyugalmuk és a másvilágon való megigazolásuk függ; tehát első sorban jogtalanul szerzett vagyon visszatérítése, elásott kincs feltárása, misék mondatása, kegyes alapítványok stb. kieszközlése végett járnak fel és haza az ily lelkek. A L.-re vonatkozó népies felfogás eredetét és fejlődését illetőleg l. Animizmus és Árnyak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is