Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lélekvándor... ----

Magyar Magyar Német Német
Lélekvándor... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lélekvándorlás

az a vallás-filozofiai tan, mely szerint az emberi lélek az egyik testből a másikba költözik. A L. hite tulajdonképen azon sejtelem kifolyása, hogy az összes szerves lények átmeneti összefügésben és rokonságban állanak; egyszersmind föltételezi az t a természetes meggyőződést, hogy a lélek független a testtől, s lényegében vallás-erkölcsi motivumokra vezethető vissza. A L. tana legrégibb a hinduknál, noha legrégibb irott emlékében (Rigveda) csak alig, sőt a későbbiekben is hézagosan mutatható ki. Azt hitték, hogy az ember halála után rögtön újra születik, s cselekedeteitől függ, mivé lesz újjászületésekor; más felfogás szerint a lelkek a test halála után felszállanak a holdba, ahol holdtöltéig laknak, azután pedig eső alakjában ismét leszállnak, és cselekedeteik szerint felsőbb vagy alsóbb rendü állatokba, vagy növényekbe költöznek. Herodot s a későbbi görögök feljegyzései szerint az egyiptomiak is hittek a L.-ban. A halál után a lélek sorban beköltözik a szárazföldi, a vizek és a levegő állataiba, majd 3000 évi vándorlás után ismét emberi alakba öltözik. Valószinüleg ezektől vették át a görögök is a L. tanát, melyet metempszikozisznak hivták, s a mely később, a misztériumok révén, belé került a mitologiába is, hol Dionysos volt a lelkek ura és vezetője. Empedokles szerint a lélek nemcsak állatokban, hanem növényekben is vándorolt; Pindaros azt irja, hogy a lélek, háromszori kifogástalan vándorlás után, a boldogok szigetére jut; Platon ezt az időt 10 000 évre terjeszti ki; Aristoteles visszautasítja a L. tanát, s a test szervezete és lelki élete közt a kölcsönösséget és egybefüggést föltételezi. A rómaiak közt Cicero és Vergil hittek a L.-ban. A zsidó filozofia, valamint a manicheusok keresztény szektája, szintén fölhasználta e tant, melyet a kat. egyház soha nem fogadott el. A kelta druiták, a szkíthák, meg az északi népek általában, szintén vallották a L. tanát, mely még ma is el van terjedve némi változásokkal K.-Ázsia, Kaukázia és Hindosztán lakóinál, továbbá az amerikai indus és az afrikai néger törzseknél is. Hatása alatt néha egyes állatokat imádtak; a L. rokon a totemizmussal (l. o.) is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is