Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lélekző sze... ----

Magyar Magyar Német Német
Lélekző sze... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lélekző szervek

(organa respirations), a vér gázcseréjét látják el a körléggel. A száj-, orr- és garatüregen át a beszitt levegő poros falu csőbe jut (trachea), melynek kezdete a hangképzés érdekében több részre van tagolva és saját izmokkal ellátva; ez a gége (larynx). Az utána következő gégecső (trachea) egy része a nyakon, a többi része a mellüreg felső részében van elhelyezve, kettévált ágai jobb- és balfelé a tüdők belső felszinéhez tartanak és azokba benyomulva elágaznak. A két tüdő a mellüreg oldalsó tágas részét foglalja el, közrefogva a szivet és a belőle kiinduló nagy vérereket; felszinük savós hártyával (pleura, mellhártya) van bevonva.

Egyenként véve a lélekző készülék berendezése a következő:

1. Gége (l. o.).

2. A lélekzőcső (trachea, 1. ábra) porcos-hártyás ujjnyi vastag cső, elül és oldalfelé domboru, hátul lapos; a 6-ik nyakcsigolyától a 4-ik hátcsigolyáig halad le: mögötte van a bárzsing, előtte a nyakon bizonyos nyakizmok és a pajzsmirigy; a mellkasban a szegycsont markolata mögött fekszik, közrefogva a nagy vérerektől (a carotis, v. jugularis stb.) 10-12 cm. hosszu, 1,5-2 cm. vastag. Vége az aorta íve mögött a tüdőcsövekre (bronchi) oszlik, ezek közül a jobboldali kurtább és tágasabb, mint a bal. indezen csövek ívalakulag hajlott tökéletlen porcos gyűrükből és a gyűrük széleit összetartó rostos-rugalmas hártyákból állnak, belső felszinöket nyálkahártya boritja, rajta réteges csillóhám van, melynek rezgése a szájüreg felé tart; a nyálkahártya alatti rétegben apró nyálkamirigyek vannak.

[ÁBRA] 1. ábra. Lélekzőcsövek elágazása a tüdőben. 1. Pajzsporc; 2. gyűrüporc; 3. gégecső (trachea); 4. ennek kettéágazása; 5. jobboldali tüdőcső (bronchus); 6. baloldali tüdőcső; 7. a jobboldali tüdő felső karélyához menő ág; 8. a középső karély ága; 9. alsó karély ága; 10. bal tüdő felső karélyához menő ág; 11. alsó karélyának ága; 12. a tüdőcsövek végső ágai; 13. a tüdők körvonalai; 14. tüdőcsúcs; 15. tüdők alapja.

3. A tüdők (pulmones, 2. ábra), kúpidomu, szivacstapintatu lágy szervek. Mindegyiknek csúcsa (apex p.) elülről nézve tulemelkedik az 1-ső bordán s benyomul a bordatartó izmok által oldalról határolt térbe: alapja (basis) homoru, rajta nyugszik a rekeszen; oldalsó felszine erősen domboru, érintkezik, a bordákkal és bordaközötti izmokkal (u. n. bordai felszin); belső felszine kicsiny, homoru, befogadja a szivet és nagy vérereket, tehát azon képződményeket, melyek az u. n. gátorüregben feküsznek (azért «gátori felszin» a neve). A tüdőnek van elülső éles és hátulsó tompa széle; az elülső éles szél a jobboldali tüdőn meglehetősen egyenesen halad le, a baloldalinak alsóbb részén félholdalaku kivágás van, emiatt ez a tüdő kevésbbé takarja el a szivet, mint a jobboldali s igy a sziv egy része érintkezik a szegycsont alsó bal részével és 5-6-ik bordaporcokkal (u. n. szivtompulat). A tüdő belső felszinén van a tüdőkapu (hilus p.) a betérő vérerek és levegő-utak számára, az utóbbiak együttesen teszik a tüdőgyökeret (radix p.).Mindegyik tüdőnek külső felszinén rézsut lefelé haladó mély levágás van, mely azt felső kisebb és alsó nagyobb karélyra (lobus p.) osztja. A jobboldali tüdőn még egy kisebb bevágás is van, mely a felső és alsó karély között leválasztja a középső karélyt. Felnőtt ember tüdejének szine, ha kevés a vér benne, fehéres vagy sárgás-szürke; vértelt állapotban vöröses, palaszürke vagy feketén márványozott; külső felszinén 6-8 mm. átmérőjü többszögü mezők, az u. n. tüdőkarélycskák (lobuli p.) látszanak, melyeknek körvonalait a festéktartalmu kötőszöveti váz okozza. Tüdődarabkák addig, amig legevőtartalmuak, a vizen úsznak, légtelen állapotban a viz alá sülyednek. Szöveti szerkezetük a következő:

a) A tüdőcsövek a tüdőkapun benyomulnak és ott villa-alakban mindinkább vékonyodó ágakra oszlanak; a nagyobbak falában porclemezkék vannak, azért ezek átmetszve tátonganak, a kisebb csövek kivül rostos, belül nyálkahártyából állnak. A legvékonyabb tüdőcsövecskék (bronchioli) a tüdőlegenykék csúcsával függnek össze; az utóbbiak kúpidomuak, alapjuk a tüdő felszine, csúcsuk befelé áll, mindegyik több tölcséralaku végtömlőből (infondibulum) áll, ezeknek fala körteidomu levegőhólyagocskákkal (alveoli) van megrakva; szomszéd hólyagocskák falai közeli érintkezésben vannak, csak vékony kötőszöveti fal van közöttük. A tüdőcsöveket belül réteges csillóhám fedi, azután következik a nyálkahártya s ettől kifelé gyűrü-alaku izomréteg, kivül vannak a porclemezkék. A levegő-hólyagokban 3-4. ábra) a hám lapos sokoldalu sejtekből áll; alatta kötőszöveti hártya van, ellátva számos finom rugalmas recével és több-kevesebb festékszemecskével.

[ÁBRA] 2. ábra. Tüdők fekvése a mellkasban. 1. Bal tüdő felső karélya; 2. alsó karélya; 3. karélyközti barázdája; 4. elülső szélének félholdalaku kivágása; 5. szivburok; 6. jobboldali tüdő felső karélya; 7. középső karélya; 8. alsó karélya; 9-10. karélyközti barázdák; 11. rekeszizom; 12. elülső gátorüreg (mediastinum); 13. pajzs-mirigy; 14. nyakpólya középső lemeze; 15. ennek folytatása a szivburokra; 16. 7-ik borda; 17. haránt hasizom; 18. fehér vonal.

b) a tüdőverőér (art. pulmonalis) a tüdőkapuban oszlik, a jobb oldalon három, a balon két főágra, azután tovább. Az ágak többnyire a tüdőcsöveket kisérik, végeik a tüdőlebenykékhez mennek, anélkül, hogy egymással közlekednének. - A tüdővivőér (v. pulmonalis) nagyobb ágai szinte a tüdőcsöveket kisérik, folytonos összefolyás után végre ág lép ki a tüdőkapun. A verőerek végágaiból származó hajszálrecék behálózzák a levegő hólyagocskákat, ezekben megy végbe a vár élenyfelvétele a levegőből és a szénsav kibocsátása.

[ÁBRA] 3. ábra. Tüdő levegőhólyagocskái. a) végső tüdőcsövecske; b) magános levegőhólyagocska; c) levegőhólyagocskák csoportja.

[ÁBRA] 4. ábra. Levegőhólyagocska belső felszine, belövelt vérerekkel. 1-2. hajszálvérerek; 3. vérerek közti üregecskék (alveoli).

A tüdők méretei változnak a kor, nem, fejlettségi állapot és levegőtartalom szerint. Középkoru jól fejlett férfinál közép levegőtartalomkor a tüdő külső felszine 28 centiméter a belső 681/2 cm. magas; haránt irányban a gyökerével 11/2, az alapján 13 cm. széles; súlyuk átlag 1320 g. Egészen légtelen állapotban a két tüdő térfogata 694-879 cm3; ha sok a levegő bennök, akkor 3688 cm3, de felfujhatók 5-6000 cm3-re is. Közönséges lélekzéskor a tüdőkből 320-400 cm3 levegő távozik el; azon levegőmennyiség, mely a legmélyebb belélekzés által kibocsátható, férfinél átlag 4500 cm3.

A tüdőkapuban a tüdőcső oszlási helyén festékes nyirokmirigyek vannak. A tüdő felszinét takaró mellhártya a tüdőkapunál áthajlik a tüdőgyökérre és onnan a fali mellhártyába megy át melynek egyik része takarja a gátorüreg képződményeit, a többi a bordák belső felszinét és a rekeszt; fenn a mellhártya takarja a tüdő csúcsát. A rekesznek harangalaku felemelkedése miatt a tüdők nem töltik meg egészen a mellhártyatömlőket, nevezetesen oldalt a hónalji vonalban az alsó bordáknak megfelelőleg a rekeszi mellhártya érintkezik a bordai mellhártyával és pedig változó terjedelemben, a tüdők levegőtartalma szerint, mély kilélekzéskor kézszélességben: ezen pótüregeket mellhártyai öblöknek nevezik. Ily pótüreg van a bal tüdő elülső szélének alsó felén is, abba belélekzéskor benyomul a tüdőszél és eltakarja a jobb szivfelet, mely kilélekzői állapotban közvetlenül érintkezik a mellkas falával (u. n. szivtompulat).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is