Lélekzőcső betegségei
A lélekzőcső közvetlen érintkezésben lévén a küllevegővel,
könnyen megbetegszik. A L. többnyire a gége, vagy a tüdő finomabb levegőutainak
bajával járnak együtt, leggyakoribbak a hurutos megbetegedések. A lélekzőcső
hurutjánál rendesen száraz, hevesen köhögés van jelen, e bajnak enyhébb
alakjánál láz nincsen s pár nap alatt, főleg ha a beteg kellőleg óvja magát,
beállhat a gyógyulás. Súlyosabb esetekben kisebb-nagyobb hőemelkedések is
támadhatnak, a köhögés ilyenkor váladékkal jár nyálkás-genyedéses köpet bőven
ürül, de ez nem csak a lélekzőcsőből származik. A lélekzőcső nyálkahártyája
ilyenkor erősen duzzadt, piros, a váladék bő mucin-tartalmu. A lélekzőcső idült
hurutja iszákosoknál, továbbá mértéktelenül dohányzóknál fordul elő, ezenkivül
gümőkóros betegeknél. A idült hurutnál a nyálkahártya sötétebb, gyakran itt-ott
kis vérömlések láthatók rajta, duzzadtsága tömöttebb, felülete érdes, néha apró
felületes fekélyekkel. A lélekzőcső hurutjának okai: hideg, száraz levegő,
főleg felhevülés után, por és izgató gőzök belehelése; gyógyítása egyenletesen
meleg, nedves levegőben tartózkodás, esetleg klimatikai helyen gőzbelehelés,
izzasztók s a köhögés ellen bódító szerek által történik. A lélekzőcsőre
átterjedt a gümőkór, a krup, valamint gyakran támad hurutos folyamat benne hevenyés
fertőző bajok folyamán.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|