Lelencügy

azon közintézmények és intézkedések foglalata, melyek a lelencek érdekében az állam és mai közigazgatási vagy nyilvános testületek által létesíttetnek. Már a niccai zsinat kimondotta, hogy az elhagyott újdonszülöttek közgondoskodás alá veendők. Rendszeresebb közintézkedések azonban e tekintetben csak modern államokban keletkeztek. A L. köréhez tartozik azon lelencházak kérdése, melyekbe az újszülöttek, s általán csecsemők, kisdedek ellátás és ápolás végett titkosan, vagyis a szülők s a tartásra kötelezettek neveinek bejelentése nélkül beadhatók (tolóládák intézménye). A lelencek ellátásának és nevelésének ügye, kapcsolatban a szegény árvák nevelési ügyével, korunkban egyik legfontosabb társadalmi és állami érdekü kérdéssé nőtte ki magát, melyet egyszerüen a szegényügyhöz utalni nem célszerü. Hazánkban sajnos a L.-ügy mindeddig nincs megfelelőleg szabályozva, s az a községnek szegényügyi hatásköréhez van csatolva. A lelencgyerek illetőségét, ha más jogalap annak kiderítésére nincs, a találás helye állapítja meg (1886. XXII. t.-c. 16. §-a). Vagyontalan lelencek ápolásáról és eltartásáról az 1872. évi 8803. számu belügyminiszteri rendelet, továbbá az 1875. évi III. t.-c. szabályainak megfelelőleg a községi előljáróság köteles gondoskodni. Ez intézkedik az iránt is, hogy a lelenc-csecsemők részére a gyámhatóság az 1877. évi XX. t.-c. szerint gyámot rendeljen ki; addig, mig ez meg nem történt, a községi közgyám gondoskodik a lelenc sorsáról. A gyám kötelessége lesz, gondosan kutatni az iránt, vajjon kik a lelenc szülei és rokonai, vajjon nincsenek-e vagyoni jogai, melyeket érvényesítenie kell. Az idézett t.-c. 122. §-a szerint a vagyontalan lelencnek gyámja tartozik lépéseket tenni, hogy gyámoltja esetleg jóltevők által eltartassék, tartásba vagy örökbe fogadtassék, valamely jótékony intézetbe, p. árvaházba, lelencházba, szeretetházba felvétessék, mig magát keresetével eltartani képes. A gyámhatóság köréhez tartozik a hatósági intézkedés az iránt is, hogy az ismeretlen lelenc szabályszerüleg anyakönyveztessék, elneveztessék s általán személyi státusa a fennálló magán- és nyilvánjogi szabályok értelmében megállapíttassék és biztosíttassék. V. ö. Frankl J., A L. rendezéséről (Budapest 1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon