Lelewel

Ignác, lengyel történetiró, szül. Varsóban 1786 márc. 22., megh. Párisban 1861 máj. 29. Miután tanulmányait Vilnában elvégezte 1818-1821. a bibliográfia tanára volt Varsóban, majd Vilnában, de 1824. gyanuba fogták titkos szövetség miatt s megfosztották állásától. 1830. beválasztották az országgyülésbe, s aztán a lengyel forradalom egyik legbuzgóbb bajnoka, végre a nemzeti kormány tagja lett. A forradalom leveretése után Franciaországba menekült s midőn onnan 1833. kiutasították, Brüsszelbe ment; száműzetése idejében sokszor a legkeserübb nyomorral kezködött. Különösen fontosak L.-nek a középkor földrajzára vonatkozó munkái: Géographie des Arabes (Páris 1851); Geographie du moyen âge (Brüsszel 1852-57); továbbá a rokon: Numismatique du moyen âge (u. o. 1835); Études numismatiques et archeologiques (u. o. 1840). Számos történeti munkái közt legfontosabb: La Pologne au moyen âge (Posen 1846-51). Lengyel nyelven irott művei Polska c. alatt 20 kötetben jelentek meg (Posen 1853-76); önéletrajzát 1858. adta ki Posenben.

Forrás: Pallas Nagylexikon