Lelkesedés

(enthusiasmus), emelkedett, a köznapin magasan fölötte álló hangulata az elmének, midőn valamely érzelem, gondolat, szándék nemcsak eltölti tudatunkat, uralkodik rajtunk, legnagyobb érdeklődésünket kelti, hanem egyszersmind boldoggá tesz és gyakran viharos erővel tettekre ragad bennünket. Ami csak értelmünket ingerli, nagyon foglalkoztat bennünket, anélkül hogy L.-t keltene, p. midőn valamely tudományos kérdésen megfeszült erővel munkálkodunk; ami csak érzelmeinkre hat, p. bánat, öröm: az vidámmá, szomoruvá tesz bennünket, de nem lelkesít, nem izgatja akaratunkat; végre szenvedélyünk, indulataink folyton ösztönzik akaratunkat, de ezt az állapotot se nevezzük L.-nek, aki p. egészen a pénzszerzésnek, birásvágynak stb. él, az minden egyéb, csak nem lelkesedő. A L.-ben az érzelem dominál; valamint nagyon szeretünk, annyira, hogy saját magunkról megfeledkezünk, saját magunkat a szeretett személy v. ügy szolgálatába bocsátjuk; ez áll előtérbe, ennek rendeljük alá magunkat, ennek tulajdonítunk mindent meghaladó becset; s ha ez a szeretet, ez az inteziv érdeklődés egész valónkat megragadja, erősebb mozgásba hozza, tettekre birja, akkor van meg a L. A L.-ben ez a magunkról való megfeledkezés s viharos indulat a fő. A lelkesültbe mintha más vagy új lélek szállt volna, mely egészen eltölti. Amiben lélek van, az erős és erejét ki is mutatja. A görög megfelelő szó is hasonló eredetü: enthusiasmus, entheos-ból, aki istennel van teli, akibe isten lelke szállt és magánkivüli állapotba helyezte. A L. rendesen pillanatnyi, gyorsan keletkező és muló állapot, mert ily fenkölt állapotban huzamos ideig nem maradhatunk, az élet prózája csakhamar a köznapi hangulatot teszi helyébe; de akiben igazi L. lakik, abban megmarad nemcsak az emelkedett hangulat eleven emléke, hanem egyszersmind erős fogékonyság iránta; amely L. csak mulékony, az nem az igazi, azt a magyar találóan a gyorsan fellobbanó, de csak pillanatra melegítő szalmatűzhöz hasonlítja. Az igazi L. alapja tehát állandó, erős szeretet az ügy iránt, melyért van. továbbá józan ész, mely e szeretet érvényesülésének útján megszabja és tulzásoktól visszatart, végre erős akarat, mely e két erő behatása alatt az ügyért cselekszik is. Akiben a L. iránti fogékonyság megvan, azt lelkesnek nevezzük; rokon értékü szók: lelkesülés, lelkesültség, az előbbi inkább az állapot beállását, az utóbbi tetőpontját jelenti.

Forrás: Pallas Nagylexikon