lelkiismeret
Az ember saját tevékenységének viszonya az önmagáénak is vallott erkölcsi normákhoz és ezen keresztül munkája,
tevékenysége társ. hasznosságának önkontrollja. A lelkiismeretben összpontosultan jelenik meg az erkölcsnek az az általános
sajátossága, hogy a társ. követelményeket a magatartás belső ösztönzőivé változtatja. Egy történelmileg adott társ.,
osztály v. más közösség elismert és a lelkiismeretben belsővé tett normái, követelményei nemcsak ösztönzik, de értékelik is az
ember cselekvését, lemérik magatartásának értékét. Negatív értékítélet esetén így alakul ki a lelkiismeretfurdalás. A lelkiismeret hosszú
történelmi fejÍődés folyamán alakult ki s az osztálytársadalmakban igen gyakran ellentétbe került az ember valós
érdekeivel és cselekvési lehetőségeivel.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|