lelkiismeret

Az ember saját tevékenységének viszonya az önmagáénak is vallott erkölcsi normákhoz és ezen keresztül munkája, tevékenysége társ. hasznosságának önkontrollja. A lelkiismeretben összpontosultan jelenik meg az erkölcsnek az az általános sajátossága, hogy a társ. követelményeket a magatartás belső ösztönzőivé változtatja. Egy történelmileg adott társ., osztály v. más közösség elismert és a lelkiismeretben belsővé tett normái, követelményei nemcsak ösztönzik, de értékelik is az ember cselekvését, lemérik magatartásának értékét. Negatív értékítélet esetén így alakul ki a lelkiismeretfurdalás. A lelkiismeret hosszú történelmi fejÍődés folyamán alakult ki s az osztálytársadalmakban igen gyakran ellentétbe került az ember valós érdekeivel és cselekvési lehetőségeivel.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• ember
• normák
• munka
• erkölcs
• magatartás
• közösség
• fejlődés
• ellentét
• érdek
• meggyőződés