Leltár

(inventarium), a vagyonhoz tartozó tárgyak, valamint a tárgyak jegyzéke. A jegyzékbe foglalást leltározásnak (inventarisatio) nevezik. P. a csődvagyon-, az öröklési L., továbbá az ingatlan birtokhoz tartozó ingó dolgok, ahol élő- és holt-L.-t (l. o.) szokás megkülönböztetni. Haszonbérnél előforduló azt a körülményt, amely szerint a haszonbérbevevő a L.-ban foglalt marhákat bizonyos meghatározott árban tulajdonul veszi át olyként, hogy a haszonbér lejártával ugyanoly értékü marhaállományt a jószágon hagyni tartozik, Contractus socidae-nek nevezik. Erre vonatkozik a német példabeszéd: «eisern Vieh stirbt nicht». Az örökjogban előforduló L.-jog kezdeményéről (beneficium inventarii) l. Beneficium. A kereskedelmi törvény szerint minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor L.-t készíteni, azaz ingatlan vagyonát, követelését, tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait pontosan összeirni és az egyes javak értékét kitüntetni. A L. azontul minden évben, olyárutárnál azonban, melynek leltározása az üzlet természeténél fogva minden évben nem eszközölhető, minden második évben elkészítendő. Bukás esetében azonban erre a kedvezményre a kereskedő büntetőjogi felelősségének elhárítására nem hivatkozhatik, mert a btkv 416. §-a szerint vétkes bukás vétsége miatt büntetendő, aki kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve, cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenkint rendes mérleget nem készít. Mérleget (l. o.) pedig L.-készítés nélkül készíteni nem lehet. A gyámi törvény szerint a gyám v. gondnok L. mellett veszi át a vagyont kezelés végett stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon