Lemondás

(renunciatio), a jogok megszünésének egyik módja, amelynél a jogosított jogával felhagy, a nélkül hogy azt másra átruházná. Lemondani csak jogról lehetvén, de kötelemről nem, kötelemmel járó jogról a L. hatálytalan. A lemondónak ismernie kell a tárgyat, amelyről lemond, azért o. a kifogásokról való általános L. hatálytalan. Vajjon kötelmeknél a hitelező L.-ának érvényéhez szükséges-e annak az adós részéről elfogadása, az vitás. A római jog szerint egyoldalu L.-nak kötelmeknél helye nincs. A közönséges német jog a kérdést ellenkezőleg döntötte el. A német polgári tkvi javaslat szerint az adós által el nem fogadott L. a hitelezőt nem kötelezi, mig az osztrák polgári tkv 1444. §-a a L. érvényéhez annak elfogadását nem követeli. Másoknak jogait a L. természetesen nem érintheti, azért p. az, ki örökjogáról maga szabadon rendelkezhetik, arról utódaira is kiterjedő hatállyal lemondhat; a hitbizományi birtokos ellenben magára nézve jogáról lemondhat ugyan, de maradékaira nézve nem. A L. valamely egyetemleges adós javára, a többi adósok hátrányára nem szogálhat. - L. hivatalról, l. Hivatalró való lemondás.

Forrás: Pallas Nagylexikon