Lenbach

Ferenc, német festő, szül. Schrobenhausenban 1836 dec. 13. Eleinte kőmüves volt, de csakhamar a festészetre adta magát; először Augsburgban Geyernek volt tanítványa, majd a müncheni akadémián és Gräfle műtermében tanult. 1855-57. egészen visszavonultan élt szülőföldén. 1857. tanítványa lett Pilotínak, akivel Rómába is elment. Onnan visszajövet, rövid ideig tanára volt a weimari művészeti iskolának, de, fölkeltvén Schack gróf érdeklődését, ennek megbizásából 1863. Olasz-, 1867. Spanyolországba ment és másolatokat készített a régi nagy mesterek, különösen Velasquez, Rubens, Giorgione és Tizian művei nyomán. L. a bajor királyi tanár címét viseli, jelenleg Münchenben él. Bár a Pásztorfiu (1856, Schack-féle képtár) és a Zivatar elől menekülő paraszttok (1858) annak idején, mint a német realista irány úttörői, nagy feltünést keltettek, főleg mint arcképfestő hires. I. Lajos király, Gladstone, Minghetti-Acton asszony, Strossmayer püspök, Liechtenstein herceg, Wagner Rikárd, Liszt Ferenc, Heyse Pál, Bisch Vilmos, Döllinger, Schwind, Lemper, Limhart, Morelli, X. Leo pápa és mások arcképei, de főleg ama képei, melyeken ismételten ábrázolta I. Vilmos német császárt, Moltkét és Bismarck herceget (az utóbbiak közül egy a magyar nemzeti muzeumban), minden idők képmásfestészetének remekei közé tartoznak. V. ö. Lenbachs-Zeitgenössische Bildnisse, Heliogravuren von Albert (München 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon