Lendva

(Alsó-), nagyközség Zala vmegye alsólendvai j.-ban, (1891) 2006 magyar és horvát lak., a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal, adóhivatallal, kir. közjegyzőséggel; van takarékpénztára, élénk gabonapiaca, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Alsó-L. csinos dombsor aljában fekszik, melyet egykori vára koronáz. Alsó-L. Pannoniának még a coltogallok által épített ős Halicanum város helyén van; Alarich nyugati gót király Pannoniából a Duna mellől Savarián, Halicanumon és Petaviumon át vezette seregét Itália ellen, valamint Attila és Halicanumon át, mely utóbbi fejedelemnek a szomszéd Stájerben levő táborozó helyét még ma is Attila völgyének nevezik. Az avaroktól romban hagyott városból a frankok Lindaut vagy Limbachot emelték Nagy Károly idejében (796); a frankokat rövid idő mulva Szvatopluk szlávjai váltották föl; Árpád idejében Lindau még fellegvárával együtt állott s a magyarok Lindvának nevezték; a XVI. és XVII. sz.-ban az alsó-lendvai vár fontos stratégiai pontul szolgálhatott, mert a Zrinyiek csáktornyai várával a közlekedést a Muraköz és L. között védte. A XIII. század óta Alsó-L. a Bánffyaké volt, e család kihaltával (1644) a koronára szállott, de már I. Lipót 1687. a ma is birtokos Esterházy-családnak adományozta. E család a régi várat részben lerombolta s 1717. az újat építtette helyébe, mely ma is fennáll.

Forrás: Pallas Nagylexikon