Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
lengyel polack
lengyel pole
lengyel polish

Magyar Magyar Német Német
lengyel polnisch
lengyel (em... Pole (r)
lengyel (ny... Polnisch (s...
lengyel nő Polin (e)
Lengyelorsz... Polen

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lengyel

1. András, nyomdász, 1698. vette át a Liszkai Mihály-féle kolozsvári nyomdát, melyet azonban - még azon évben bekövetkezett halála folytán - 1699. már özvegye vezetett 1702-ig. Ezen nyomdának ismertebb termékei: Szentpáli Nagy Ferenc Verbőczy István Törvénykönyvének Compendiuma (1699 és 1701) és Beniczky Péter Magyar Rithmusok (1700- és 1701-iki kiadásai).

2. L. Béla, kémikus, egyetemi tanár és az egyetemi II. kémiai intézet igazgatója, szül. Körös-Ladányban (Békés) 1844. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a műegyetemet elvégezte, és azután a tud. egyetemre ment, hol Than Károly egyet. tanár laboratoriumában kiválóan kémiával foglalkozott. Itt előbb ösztöndíjas vegyész-növendék, később tanársegéd volt. 1868. Heidelbergába ment ki és ott két évet Bunsen laboratoriumában dolgozott, kinek tanársegéde is lett. Innen visszatérve, előbb magántanár, később rendkivüli tanár és végre 1877. nyilv. rend. tanár lett az egyetemen. 1885. az egyet. bölcsészeti karának dékánjává az 1895-96. tanévre pedig rector magnifleussá választatott. 1876. a magy. tud. akadémia levelező, 1894. pedig rendes tagja lett és egyszersmind előadó az akad. matematikai és természettudományi bizottságának. Ezenkivül részint rendes, részint alapító tagja a föltani, balneologiai társulatnak, a közegészségügyi egyesületnek, az országos középtanodai tanáregyesületnek, a természettud. társulatnak, amelynek 1887-1894. főtitkára volt, továbbá tiszteleti tagja az orsz. magyar gyógyszerész-egyletnek. Titkársága alatt indult meg a Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz címü negyedévenként megjelenő folyóirat, amelyben főleg természettudományi cikkek és a népszerü estélyeken tartott előadások jelennek meg. A különféle hazai és külföldi folyóiratokban, ugyszintén az akadémia kiadványaiban számos önálló dolgozata jelent meg. Igy: Öt magyar búzafaj vegyelemzése (1866; a természettudományi társulat által dicsérettel kitüntetett pályamunka); Néhány bronz régiség (Természettudom. Közlöny 1867); A szulinyi ásványviz elemzése (1869); Elsődleges jelentés az acetonnak egy új aminjáról (1873); Néhány gázkeverék szinképi vizsgálata (Akad. székfoglaló értekezés 1879); Az utóvilágításról Geissler-féle csövekben (1880); Újabb szerkezeti higany-légszivattyu (1881); A borszéki Boldizsár-kút (1875); A rank-herleini (1880), szejkei (1880), szliácsi (1885) és mohai Agnes-források (1881) elemzése. Ezenkivül a temészettud. társulat népszerü estélyein számos előadást tartott (a robbanó anyagokról, a szénről és fontosabb vegyületeiről a «semmiről», egy lap a kémia történetéből, foszforról stb.), melyek főleg a Népszerü előadások gyüjteményében és a Természettud. Közlönyben jelentek meg. Lefordította Roscoe H. G. Vegytan alapvonalai c. munkáját 1874. Önálló műve: Chemia (I. köt. Szervetlen Chemia, 1889).

3. L. Miklós, választott püspök, szül. Bökönyben (Szabolcs) 1802 december 5., megh. Egerben 1889 okt. 10. 1819. lépett az egri főegyházmegyei papnövendékek közé, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szentelték 1826. Egy évig Makláron káplán volt, azután az egri Foglár-intézetben aligazgató, majd tanulmányi felügyelő és teologiai tanár. Rövid ideig érseki titkár. 1834. doktor lett. 1843. tari, 1847. nagykállói plébános, 1851. egri kanonok, 1856. aradi prépost, 1863. pankotai, 1866. székesegyházi főesperes, 1870. kisprépost, 1873. érseki helynök és nagyprépost, 1879. dulcignói választott püspök. L. állásának jövedelméből igen sokat fordított jótékony célokra, több alapítványt tett (ilyen a 3000 frtos egyházi irodalmi), számos egyházi felszerelést vásárolt és az egri székesegyház Mária-kápolnáját pazar fénnyel újjáalkotta. Budapest díszpolgára volt, amelynek a Kerepesi-úton fennálló szobrot adományozta. Irodalmilag is működött, amennyiben számos jeles beszédét kiadta. V. ö. Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren (Eger 1892).

4. L. Péter (korotnoki), az ilynevü szepes vmegyei család őse, Nagy Lajos királyunk egyik jeles vitéze, ki a nápolyi hadjáratok alatt 1347-1350-ben volt neki nagy szolgálatára. V. ö. Fejér, Cod. Dip. IX-1, 765-66.

5. L. Sándor, pedagogus, szül. Vácon 1845 márc. 17-én. Tanult Vácon, Tatán. 15 éves korában a kegyes tanító-rendbe vétetett fel. Mint a rend növendéke Vácon az ujoncévet kitöltvén, Kecskeméten és Budapesten végezte a főgimnáziumot. 1866-68-ig Nyitrán és Pozsony-Szt.-Györgyön a hittudományokat hallgatta. Pappá felszenteltetvén, 1868-72-ig a kecskeméti főgimnáziumban a matematika és fizika professzora volt. 1871. képesítést nyert a matematika és fizika tanítására. 1872. az ev. ref. vallásra tért át s akkor a kecskeméti ref. kollégium tanárának hivták meg, de még ugyanazon évben Budára, polgári iskolai tanárnak választották meg. Egy év mulva a budai polgári iskolával kapcsolatosan az 1884-85-iki tanévben a kereskedelmi középiskola első osztálya parallel osztályokkal megnyilt és 1886-87-iki tanévben teljessé lett. Ez alkotás életrevalóságát bizonyítja, hogy ily alakban az ország számos jelentékeny városában nyert a polgári fiuiskola kiegészítést. Midőn pedig a főváros kereskedelmi iskoláit az 1895-96-iki tanévben felső kereskedelmi iskola névvel önállósította, L.-t a VI. ker. iskola igazgatójává nevezték ki. A 70-es és 80-as években a polgári és kereskedelmi iskolák szervezeti kérdéseiről számos cikket, az elemi, polgári és kereskedelmi iskolák számára gyakorlati számoló könyveket, geometriákat és egyszerü könyvvezetést irt. Budapest székesfőváros törvényhatóságának és tanügyi bizottságának; az országos tanszermuzeumi biráló bizottságnak, a Magyar Paedagogiai Társaságnak is tagja.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is