Lengyel zene

A lengyel, habár egyik elágazása a nagy szláv törzs egyetemségének, mégis nyelv, irodalom, társadalmi szokások és nemzeti jellemvonásokra nézve lényegesen elüt ugy a szlávság zömét képező orosztól, mint annak sokféle népfajától, melyek csak az elütő nyelvi dialektusok folytán ismernek egymás közös eredetére. Igy van ez a lengyel zenével is, mely több századig ha nem is birta magát önálló vonásokkal függetleníteni az anyatörzstől, de lassankint mégis külön vált attól, újabb időben egyenesen kimagaslott minden szláv népfaj között. Amióta pedig egy olyan világ-géniusza volt, mint Chopin Frigyes, ki a lengyel népdal, tánc-zene és ritmus végtelen gazdag kincseit a legmagasabb műformákban fejezte ki, azóta a L. nagy jelentőségre emelkedett. S erre nézve sajátlagos két táncformája jött segítségére, u. m. a polonaise (l. o.) és a mazurka (l. o.), melyek mindennemü dallami s ritmikai módosításokra alkalmasak. Hangszer tekintetében a lengyel nemzet nincs valamelyes oly specialis hangszerhez kötve, mely nemzeti érzületének leginkább megfelelne. E részben éppugy amalgamizálódott testvértörzseivel, mint más népfajok a magukéival. A művelt lengyel körökben ugyanama hangszerek uralkodnak, mint más művelt európai nemzetek köreiben. A nép közt leginkább el van terjedve a közös szláv hangszer, a balalaika, nemzetközi értelemben pedig a citera, fuvola, kürt, duda és a cimbalom.

Forrás: Pallas Nagylexikon