Lenhossék
1. József, anatomus, szül. Budán 1818 márc. 10., megh.
Budapesten 1888 dec. 2. Orvosi pályáját Pesten végezte, hol 1841. orvosdoktor,
szemész és szülésmester, majd 1843. a sebészet doktorává avattatott. 1841-42. a
boncolástant tanulmányozandó, a bécsi egyetemre ment, honnan a budapesti
boncolástani tanszéknél akkor megürült tanársegédi állomásra pályázott, melyet
el is nyert. 1844. az innsbrucki sebészi intézetnél megüresedett boncolástani
tanszékre választatott meg. 1850. a pesti egyetemen a tájboncolástan
magántanára lett s e minőségében Magyarországban a tájboncolástan tanításának
legelső megalapítója. 1852. tudományszomja ismét Bécsbe vivé, hol Hyrtl
ajánlatára élettani intézetében dolgozott. Brücke felhivta L.-et a központi
idegrendszer Clark-féle vizsgálati módjának és az erre alapított eredményeknek
a beható megvizsgálására és birálatára. Ez alkalommal tette L. nevezetes
felfedezéseit a központi idegrendszer górcsövi szerkezetében és az egyes
ideggyökök eredetének tájviszonyaiban. Ez alkalommal készített preparatumai nagy
feltünést keltettek az egész tudományos világban. 1854. a Kolozsvárt
megüresedett boncolástani tanszékre pályázott az ottani sebészi intézethez, mit
el is nyert. Minthogy azonban a boncolástani tanszékkel egybekötve a
törvényszéki orvostani is kilátásban volt, 1853-54. egész nyáron át Rokitansky
beleegyezésével Bécsben törvényszéki hullavizsgálattal foglalkozott. Igy
foglalta el 1854-55. a kolozsvári tanszéket. Itt működött 1858-59-ig. 1859. a
budapesti egyetemre a leiró boncolástan nyilvános rendes tanárává választatott.
Ő vetette meg az alapját a budapesti egyetem boncolástani muzeumának. 1871.
királyi tanácsossá neveztetett ki s 25 éves tanári jubileumára a vaskoronarend
III. osztályu jelvényével díszíttetett fel. Számos külföldi rendjelet nyert el;
a III. Károly spanyol rend nagykeresztjét, a portugáli Krisztus-rend
keresztjét, a svéd Vasa-rend lovagkeresztjét, az olasz korona-rendet, a hesseni
Fülöp-rend I. szot. keresztjét, az anhalti Albrecht-rend keresztjét stb.; sok
bel- és külföldi tudományos egyesület tiszteleti, rendes és levelező tagjává
választotta. Dolgozatai közül legnevezetesebbek a következők: A gerincoszlop
alkata és mozgásáról (O. H. 1860); A Santorin viszeres fonatai újabb adatai
(1869); Porcszerü és valódi csontképzés a monyban egy felnőttnél (1874); Az
emberi vese viszerei (1875); Újabb kutatások eredményei a vesének szerkezetet
és visszérrendszere felett (1877); Polymikroszkop (ugyanaz az akadémia
évkönyviben és külön kiadásban is megjelent); Tizenhat súlyos bűntettes
koponyája (1878); Ueber den feineren Bau der gesammten Medulla spinalis
(Sitzungerber. d. K. Akadamie, Bécs 1854); Neue Untersuchugen über den feineren
Bau des centralen Nervensystems (Denkschriften der kais. Akad., u. o. 1855);
Beitrag zur älteren Litteratur der Cholera (u. o. 1856); Ueber eine
Zwillingsbildung der Medulla spinalis (u. o. 1857); Beiträge zur Erörterung der
Histologischen Verhältnisse des centralen Nervensystems (u. o. 1858); Beiträge
zur pathologischen Anatomia dea Rückenmarks (u. o. 1859); Das venöse Convolut
des Beckens beim Manne (u. o. 1871); Ugyanez a magyar tud. akadémia
évkönyveiben és külön kiadásban is megjelent. A mesterségesen eltorzított
koponyákról (a magyar tud. akadémia évkönyveiben és külön kiadásban 1877); A
szeged-öthalmi ásatásokról (akad. évkönyv 1882); Az emberi gerincagy, nyultagy
és Varoli-hid szervezetének górcsői tájviszonyai (akad. értek. 1869); De iride
humana (Buda 1841); Memorias sur la structur intime de la moëlle allongée et du
pont de Varoli (Páris 1857); Etudes du systéme nerveux central (u. o. 1857). E
munka a párisi akadémia által a Monthion-féle díjjal koszoruztatott. Crani di
Deliquenti (Róma 1880); A közép-idegrendszer szürke állományának és az egyes
ideggyökök eredetének tájviszonyai (1867); Santorini viszere fonatai férfiunál
(Pest 1868); Emberi koponyaisme (akad. évkönyv Pest 1875); Az emberi vese
Malphigi-féle lobrai (1868).
2. L. Mihály, orvos, az előbbinek apja, szül. Pozsonyban
1773 máj. 11., megh. Budán 1840 febr. 12. Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten
végezte s utóbbi helyen 1799. aug. 16. orvosdoktorrá avattatott. Ugyanez évben
esztergomvármegyei fizikus lett s 1808. a pesti egyetem élettani és felsőbb
boncolástani tanszékére hivatott meg. 1809 és 1815. orvoskari dékán, 1817.
restor magnificus volt. 1819. a bécsi egyetem hivta meg az élettani és felsőbb
boncolástani tanszékre. Az élettan terén tett kutatásai és nyilvános munkái
elismeréséül 1823. a svéd Vasa-rend lovagja lett s több külföldi akadémiák és
tudományos társulatok tagja. Nagyobb munkái: Introductio in Methodoologiam
physiologiae corp. humani (Pest 5 köt.); Institutiones physiologiae organ.
human (Bécs 1822); Summa praeceptorum in administrando variolae vaccinae
negotio (Buda 1829); Rövid észrevételek holttest törvényes orvosi vizsgálására,
a magyarországi physikusok, orvosdoktorok és seborvosok számára (Buda 1829);
Introductio de lue pecorum pro dominiis chirurgisve (Buda 1836)- Die
Wuthkrankheit nach bisherigen Beobachtungen und neueren Erfahrungen pathologish
und therapeutisch dargestellt (Pest és Lipcse 1837).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|