Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lenhossék... ----

Magyar Magyar Német Német
Lenhossék... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lenhossék

1. József, anatomus, szül. Budán 1818 márc. 10., megh. Budapesten 1888 dec. 2. Orvosi pályáját Pesten végezte, hol 1841. orvosdoktor, szemész és szülésmester, majd 1843. a sebészet doktorává avattatott. 1841-42. a boncolástant tanulmányozandó, a bécsi egyetemre ment, honnan a budapesti boncolástani tanszéknél akkor megürült tanársegédi állomásra pályázott, melyet el is nyert. 1844. az innsbrucki sebészi intézetnél megüresedett boncolástani tanszékre választatott meg. 1850. a pesti egyetemen a tájboncolástan magántanára lett s e minőségében Magyarországban a tájboncolástan tanításának legelső megalapítója. 1852. tudományszomja ismét Bécsbe vivé, hol Hyrtl ajánlatára élettani intézetében dolgozott. Brücke felhivta L.-et a központi idegrendszer Clark-féle vizsgálati módjának és az erre alapított eredményeknek a beható megvizsgálására és birálatára. Ez alkalommal tette L. nevezetes felfedezéseit a központi idegrendszer górcsövi szerkezetében és az egyes ideggyökök eredetének tájviszonyaiban. Ez alkalommal készített preparatumai nagy feltünést keltettek az egész tudományos világban. 1854. a Kolozsvárt megüresedett boncolástani tanszékre pályázott az ottani sebészi intézethez, mit el is nyert. Minthogy azonban a boncolástani tanszékkel egybekötve a törvényszéki orvostani is kilátásban volt, 1853-54. egész nyáron át Rokitansky beleegyezésével Bécsben törvényszéki hullavizsgálattal foglalkozott. Igy foglalta el 1854-55. a kolozsvári tanszéket. Itt működött 1858-59-ig. 1859. a budapesti egyetemre a leiró boncolástan nyilvános rendes tanárává választatott. Ő vetette meg az alapját a budapesti egyetem boncolástani muzeumának. 1871. királyi tanácsossá neveztetett ki s 25 éves tanári jubileumára a vaskoronarend III. osztályu jelvényével díszíttetett fel. Számos külföldi rendjelet nyert el; a III. Károly spanyol rend nagykeresztjét, a portugáli Krisztus-rend keresztjét, a svéd Vasa-rend lovagkeresztjét, az olasz korona-rendet, a hesseni Fülöp-rend I. szot. keresztjét, az anhalti Albrecht-rend keresztjét stb.; sok bel- és külföldi tudományos egyesület tiszteleti, rendes és levelező tagjává választotta. Dolgozatai közül legnevezetesebbek a következők: A gerincoszlop alkata és mozgásáról (O. H. 1860); A Santorin viszeres fonatai újabb adatai (1869); Porcszerü és valódi csontképzés a monyban egy felnőttnél (1874); Az emberi vese viszerei (1875); Újabb kutatások eredményei a vesének szerkezetet és visszérrendszere felett (1877); Polymikroszkop (ugyanaz az akadémia évkönyviben és külön kiadásban is megjelent); Tizenhat súlyos bűntettes koponyája (1878); Ueber den feineren Bau der gesammten Medulla spinalis (Sitzungerber. d. K. Akadamie, Bécs 1854); Neue Untersuchugen über den feineren Bau des centralen Nervensystems (Denkschriften der kais. Akad., u. o. 1855); Beitrag zur älteren Litteratur der Cholera (u. o. 1856); Ueber eine Zwillingsbildung der Medulla spinalis (u. o. 1857); Beiträge zur Erörterung der Histologischen Verhältnisse des centralen Nervensystems (u. o. 1858); Beiträge zur pathologischen Anatomia dea Rückenmarks (u. o. 1859); Das venöse Convolut des Beckens beim Manne (u. o. 1871); Ugyanez a magyar tud. akadémia évkönyveiben és külön kiadásban is megjelent. A mesterségesen eltorzított koponyákról (a magyar tud. akadémia évkönyveiben és külön kiadásban 1877); A szeged-öthalmi ásatásokról (akad. évkönyv 1882); Az emberi gerincagy, nyultagy és Varoli-hid szervezetének górcsői tájviszonyai (akad. értek. 1869); De iride humana (Buda 1841); Memorias sur la structur intime de la moëlle allongée et du pont de Varoli (Páris 1857); Etudes du systéme nerveux central (u. o. 1857). E munka a párisi akadémia által a Monthion-féle díjjal koszoruztatott. Crani di Deliquenti (Róma 1880); A közép-idegrendszer szürke állományának és az egyes ideggyökök eredetének tájviszonyai (1867); Santorini viszere fonatai férfiunál (Pest 1868); Emberi koponyaisme (akad. évkönyv Pest 1875); Az emberi vese Malphigi-féle lobrai (1868).

2. L. Mihály, orvos, az előbbinek apja, szül. Pozsonyban 1773 máj. 11., megh. Budán 1840 febr. 12. Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte s utóbbi helyen 1799. aug. 16. orvosdoktorrá avattatott. Ugyanez évben esztergomvármegyei fizikus lett s 1808. a pesti egyetem élettani és felsőbb boncolástani tanszékére hivatott meg. 1809 és 1815. orvoskari dékán, 1817. restor magnificus volt. 1819. a bécsi egyetem hivta meg az élettani és felsőbb boncolástani tanszékre. Az élettan terén tett kutatásai és nyilvános munkái elismeréséül 1823. a svéd Vasa-rend lovagja lett s több külföldi akadémiák és tudományos társulatok tagja. Nagyobb munkái: Introductio in Methodoologiam physiologiae corp. humani (Pest 5 köt.); Institutiones physiologiae organ. human (Bécs 1822); Summa praeceptorum in administrando variolae vaccinae negotio (Buda 1829); Rövid észrevételek holttest törvényes orvosi vizsgálására, a magyarországi physikusok, orvosdoktorok és seborvosok számára (Buda 1829); Introductio de lue pecorum pro dominiis chirurgisve (Buda 1836)- Die Wuthkrankheit nach bisherigen Beobachtungen und neueren Erfahrungen pathologish und therapeutisch dargestellt (Pest és Lipcse 1837).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is