Lenkey

1. János, honvédparancsnok, szül. 1820., megh. 1849. 1826. lépett a Württemberg huszárezredbe mint hadapróbb. 1848. ugyanazon ezredben százados volt s Galiviában állomásozott. A hazai mozgalmak hirére a század legénysége a Magyarországba jövetelre határozta el magát s tisztjeit is erre birta. A század L. százados és Fiáth Pompejus főhadnagy vezetése alatt szerencsésen megérkezett a házába s a szerbek ellen rendeltetett. Fiáth az aug. 18. szenttamási csatában elesett, L. pedig utóbb a Hunyady huszárok ezredese lőn. 1849. ápr. tábornokká s a komáromi vár parancsnokává nevezték ki, de nemsokára Guyonnal váltották fel. 1849 nyarán bizták meg újra a Tisza körül alakult lovashadosztály aradi börtönbe hurcolták, hol megőrült; a kivégzéstől halála mentette meg.

2. L. Károly, honvédezredes, szül. Bécsben 1803 febr. 25., megh. Egerben 1874 május 18. A katonai pályára lépett, s 1836. már százados és századparancsnok volt, de 1839. nőül vett egy szegény leányt és letette tiszti rangját. 1848. nyomban őrnaggyá nevezték ki, s aug. elején a rácok ellen Verbász alá küldték. Itt azonban csakhamar éles súrlódásokba keveredett Bechtold tábornokkal és gróf Castilioni huszárezredessel; visszahivták tehát Heves vármegyébe zászlóaljával együtt. 1849 ápr. 2. a Vilmos huszárok parancsnokává nevezték ki, s az ő élükön vett részt Budavár ostromában. A világosi katasztrófa után Egerben két hónapig bujdosott, de aztán önként jelentkezett, mire Pestre vitték s az Új-épületbe zárták. Innen Aradra hurcolták, hol kegyelem útján 12 évi nehéz várfogságot kapott, melyből négyet ki is töltött és 1853 végén szabadult ki börtönéből. 1867. Egerben egyhangulag megyei főszámvevővé választották meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon