Lény
lenni-ből hibásan képezett szó, jelentése: az ami van,
latinul ens, görögül to on. A magyar nyelv nem a lenni
tőből alkotja az ide tartozó szókat, hanem valóból. Igy a régi nyelv
szembeállítja a valót, azt ami van, azzal ami csak látszik, p.: «A valót csak
merő tetszeménynek, a tetszeményt valónak állítja», v. Faludinál: «Meg tudja
jobbára választani a költött szándékokat a valóktól». Temérdek a régi nyelvben
a való-val képezett szólás, melyek egy része feledésbe merült, de sok
fennmaradt; ily képzések mint valós, valóság, nyilvánvaló, volt, volta,
mivolta, voltaképen, voltaszerint untatják, mely úton kellett volna járnunk a
filozofia műnyelv megalkotásában. - Lénytan, l. Ontologia.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|