Lerchenfeld

1. Gusztáv Antal báró, bajor államférfiu, L. Miksa fia, szül. Ulmban 1806 máj. 30., megh. Berchtesgadenben 1836 okt. 10. ama sérülés következtében, melyet az Untersbergről történt esése folytán szenvedett. Jogi tanulmányait befejezvén, több éven át Pfalzban mint járásbiró, majd Bambergben mint a fellebezési törvényszék tanácsosa működött. Atyja halála után (1843) kilépett az állami szolgálatból s átvette ősi birtokait, de 1845. képviselőnek választatta magát és az Abel-miniszterium ellen elszánt küzdelmet folytatott. 1848. pénzügyminiszter lett, novemberben pedig belügyminiszter. Az év utolsó napjaiban erről a tárcáról is lemondván, ezentul csupán mint a bajor képviselőház tagja szerepelt a közéletben. Wrede herceggel vívott párbajában megsebesült. Az ötvenes évek reakcionárius mozgalmaiban Hegnenberg gróffal együtt a szabadelvü ellenzéknek volt vezére. Mint a nagy-német pártnak egyik vezérférfia, az 1862. alapított reformpártnak elnöke lett. Művei: Die altbayrischen landständischen Freibriefe u. Landesfreiheitserklätungen (München 1851); Geschichte Bayerns unter König Maximilian Joseph I. (Berlin 1854) és Das Verfahren der Deutschen Grossmächte gegen Schleswig-Holstein und den Bund (Jena 1866).

2. L. József (von Radnitzky, vagy talán helyesebben J. Raditschnig von L.), erdélyi botanikus, született Klagenfurtban 1753 február 19., megh. Nagyszebenben 1812 január 16. Mint róm. kat. tanító került ide s csakhamar igazgató lett. 1786 nov. 8. Erdély összes elemi iskoláinak igazgatója. E mellett Erdély floráját kutatta, növénygyüjtéseit másokkal szivesen közölte. A nagyszebeni Sigerus patikáriussal Erdély flórájának kidolgozására szövetkezett s evégre a tartománygyüléstől költséget és szabad utazásra jogosultságot kapott. Művök megjelenését az 1811-iki devalváció késleltette, azután pedig halálok tette lehetetlenné, kézirataik nem kerültek nyomtatás alá. Gombagyüjtésükhöz Neuhauser Ferenc, nagyszebeni cs. kir. rajz- és építészettanár száznál több képet festett; virágzó növényeikről 85 festett tábla ismeretlen szerzőktől maradt fenn, melyek hazánknak becsületére válnak, de mindedddig kiadatlanok. V. ö. Kanitz és Schulzer, J. v. L. (Nagyszeben 1884; Verh. u. Mitth. d. siedenbürg. Ver. für Naturwissenschaften zu Hermannstadt). XXXIV. évf. kivonata, 46. oldal 4 oldal rajzzal).

3. L. Miksa Emánuel Ferenc báró, bajor államférfiu, szül. Ingolstadtban 1778 növ. 16., megh. Heinersreuthben 1843 okt. 17. Tanulmányait szülővárosában fejezte be s 1803. bajor államszolgálatba lépvén, 1808 hazáját a würtembergi udvarnál képviselte, később mint főbiztos szolgált 1817-25. és 1833-35. pénzügyminiszter volt, 1825-33. és 1835-től haláláig diplomáciai ügyvivő részben Frankfurtban, részben pedig Bécsben. 1840. Pozsonyba rándult hol az országgyülésen meghallgatta Deákot, Beöthyt és Nagy Pált és mint szemtanu irja le emlékirataiban a diétának márc. 15. végbement befejezését. Mint a bajor alkotmány egyik előharcosa, szabadelvü szellemben működött. V. ö. M. v. Lerchenfeld, Die bayrische Verfassung u. die Karlsbader Beschlüsse (Nördlingen 1883). Emlékirataiból unokája, L. Miksa báró rendezett 1887. gyüjteményt e címen: Aus den Papieren des bayr. Staatsministers M. Freiherr von L. (Nördlingen). A magyar vonatkozókra nézve l. Századok 1887. 866. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon