Lermontov

Jurjevics Mihály, hirneves orosz költő, szül. Moszkvában, a skót eredetü Lermont családból, 1814 okt. 2., megh. párbajban Pjahogorszkban 1841 jul. 15. (ó-napt.). A gimnáziumot és egyetemet Moszkvában végezte. 1832. Szt. Pétervárra ment a hadapródiskolába, honnan mint tiszt lépett be a testőrségbe. Puskint (l. o.) éppen abban az időben ölték meg párbajban s L.-ot az ezen alkalomra irt Naszmertj pojéta (A költő halálára) c. erős verseiért 1837. a Kaukázusba küldték. Néhány hónap mulva engedelmet kapott ugyan a visszatérésre, de mert Barante francia követ fiával párbajt vívott, 1840. vissza kellet mennie a Kaukázusba, hol nemsokára megint párbaja volt egy tiszttársával, aki őt lelőtte. Holttestét 1842 márc.-ban hazavitték nagyanyja, Arszenjev asszony birtokára, a penzai kormányzóságba, ahol emléket is állítottak neki. L. határtalan pesszimizmussal irt s ezt annak köszönhette, hogy ő még jobban hatása alatt állott Byronnak, mint Puskin, mindazáltal erős költői ér, eredetiség és felöltő subjektivitás nyilatkozik minden sorában. Nagyobb epikus költeményei: Meyry (A zárda-novicius); Izmail lej; Valerik; Hadsi-Abrek; Kaznácsejsá (A pénztárnoké); Démon stb., majd mind a Kaukázusból vannak véve; elbeszélő költeményei közt legsikerültebb, legeredetibb a Vasziljevics Iván cárról és Kalasnjikov kereskedőről szóló epikus da (Pjesznja pro carja Ivana Vasziljevicsa, molodavo opricsnjika i udalavo kupca Kalasnjikova), melyben az ó-szláv költészet szellemét, formáját és naivságát ritka virtuózitással adta vissza. Irt prózát is s e nemü munkái közt világhirü a Geroj nasero vremenji (Korunk hőse), mely minden művelt európai nyelvre le van fordítva (magyarra Ruby M. és Timkó, Budapest 1879). Összes műveit többen adták ki; legjobb a Szuvorics-féle (Szt. Pétervár 1888). Verseiből Szabó Endre és Zilahi Imre fordítottak le többet.

Forrás: Pallas Nagylexikon