Lessenyey

Ferenc, szatmári tiszteletbeli kanonok, teologiai tanár, egyházi iró, szül. Eőr-Darmán (Ung) 1841 nov. 23. Középiskoláit Ungvárt és Szatmárt, a teologiát, mint pázmáneumi növendék, a bécsi egyetemen végezte. Pappá szentelték 1866. Káplán volt Szatmárt, azután a bécsi Augustineumba küldetett, ahonnan azonban 1869 felügyelőnek és helyettes hittanárnak. 1871. rendes hittanár és zsinati vizsgáló, 1872. hittudor, 1875. a szatmári szentszék ülnöke és ügyésze, 1889. tiszteletbeli udvari káplán, 1895. aug. tiszteletbeli kanonok. Irodalmi munkássága: Számos különféle lapokban (Religio stb.) megjelent cikkein kivül, önállóan megjelentek: Kat. alapelveken nyugvó, általános szentirási magyarázattan (fordítás, Szatmár 1880); November hava (ford. u. o. 1894, 5. kiadás); Jézus szentséges szivének tisztelete (ford. u. o. 1885); Májusi ájtatosság (ford. u. o. 1884, 3. kiad.); Szűz Mária, az ifjuságnak mintaképe (ford. u. o. 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon