Lesseps

Ferdinánd vicomte, francia diplomata és mérnök, született Versaillesban 1805 nov. 19., megh. 1894 jul. 15. Mint husz éves ifju a diplomáciai pályára lépett s a lissaboni konzulátusnál nyert alkalmazást mint titkár. 1827-28. a külügyminisztérium kereskedelmi osztályában volt alkalmazva, majd Tuniszba ment mint konzulátusi titkár, hol nagy hévvel szolgálta a francia érdekeket. 1832-38. konzul volt Kairóban, hol a keleti viszonyok képezték beható tanulmányozásának tárgyát. A Szuezi-csatorna eszméje már ekkor megfogalmazott lelkében, de megvalósításához a kedvezőtlen politikai és nemzetgazdasági viszonyoknál fogva nem kezdhetett. Később Rotterdamban, Malagában és Barcelonában találjuk mint konzult; 1848 ápr. havában pedig mint a francia köztársaság követjét Madridban. 1849 elején rendkivül küldetésben Rómába ment, hogy barátságos összeköttetést kezdeményezzen az ottani ideiglenes kormány és Franciaország közt. Azonban fáradozása kárba veszett, mert a francia kormány a legerélyesebben követelte a pápai világi uralom visszaállítását s L.-et desavouálta, minek következtében elbocsáttatását kérte. Szaid pasa, egyiptomi alkirály meghivására L. 1854. Kairóba ment, hol elkészíté a Szuezi-csatorna (l. o.) tervezetét, nagy és beható helyi tanulmányozások alapján, melyek eredményét a következő iratában tette közzé: Percement de l"isthme de Suez, mely 1856 óta több kiadást ért. A csatorna ünnepélyes megnyitása után közzétette a csatorna történetére vonatkozó adatokat a következő címen: Lettres, journal et documents á l"histoire du canal de Suez (Páris 1875-81, 5 köt.). Tiz évvel a Suezi-csatorna befejezése után egy másik, nem kevésbbé nagy problema megoldásával látjuk elfoglalva L.-t. 1879. kezébe vette a Panama-csatorna építését, látszólag még kedvezőbb anyagi feltételek mellett. A munka szépen megindult s a világ telve volt L. lángelméjének magasztalásával; a francia tud. akadémia 1885. tagjává választja és midőn L. ebben az évben irók és művészek fényes társaságában Budapesten járt az országos kiállításon és azután körutat tett az ország nevezetesebb városaiban, mindenütt lelkesen fogadták és ünnepelték. 1887. adta ki: Souvenirs de quarante ans, dédies á mes enfacts c. alatt emlékiratait. Ezzel egyidejüleg megjelent Bertrand és Ferriére műve: Fernand de Lesseps, sa vie, son oeuvre (Páris 1887). Azonban a nagyfoku korrupció, mely a Panama-csatorna részvénytársulat keblében dúlt, óriási botrányt idézett elő, mely politikai válságot és a részvények gyors árhanyatlását vonta maga után. A csatorna munkálatai megakadtak és maga a nagy mű kétessé vált. A Panama-pör folyamában a testileg és szellemileg teljesen megtört L.-t 5 évi fogházra itélték, a semmitőszék azonban tekintettel arra, hogy inkább mások bűne s a maga idealizmusa okozta a vállalat bukását, L.-t felmentette. Minderről azonban a testi-lelki kórságban sinylődő L. mit sem hallott és nemsokára a halál véget vetett hányatott életének. L. két fivére közül az egyik, Tódor gróf, III. Napoleon által szenátorrá neveztetett ki; mig a másik, Gyula, sokáig francia ügyvivő volt Tuniszban; később a Szuezi-csatorna igazgató tanácsosa volt. L.-nek nejétől, egy kreol származásu nőtől, nagyszámu családja született: legidősebb fia, Károly, a botránypör alkalmával hosszabb fogságra lett elitélve. L. Fred. művei közül még említendő: Origines du canal de Suez (új kiad. 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon