Letét

(lat. depositum). A szerződésből, amelynek értelmében valaki, a letevő (deponens), saját vagy másnak ingó dolgát egy harmadiknak, a u. n. letéteményesnek (depositarius), megőrzés végett átadja, L. keletkezik. A római jog szerint az őrzésnek ingyenesnek kell lennie; a modern jogok e kelléket nem veszik figyelembe, a L. őrzési díj kikötése által nem veszti el jogi természetét, sőt őrzési díj külön kikötés nélkül is követelhető, ha a körülmények szerint, p. a letéteményes állásánál fogva a megőrzés átvételére csak ellenszolgáltatás mellett lehetett számítani. A L. a letéteményest a dolognak megőrzésére s visszaadására kötelezi. A dolgot másnak őrizetére bizni, az őrizetnek megállapított módjától eltérni a letéteményes önhatalmulag jogosítva nincs. A dolog őrizetére fordított szükséges költségeket a letevő minden esetben megtéríteni köteles. A dolgot a letevő bármikor visszakövetelheti, mig a letéteményes a kikötött határidő előtt a dolgot rendszerint vissza nem adhatja. Az őrizeti díj rendszerint akkor fizetendő, mikor az őrizet véget ér. Oly kikötés esetében, hogy a letevő a letett helyettesíthető dolgokat nem természetben, hanem hason minőségben és mennyiségben visszaadni tartozik, a L. kölcsönné lesz. A római jog a L.-nek ezt a nemét szabálytalan L.-nek (depositum irregulare) nevezi, mig «Depositium miserabile» alatt közveszély idején történt L.-et ért. V. ö. Utasítás a letétek kezelésére vonatkozólag (Budapest 1894). - L. az értékpapir-üzletben, l. Dépôt.

Forrás: Pallas Nagylexikon