Letét
(lat. depositum). A szerződésből, amelynek értelmében
valaki, a letevő (deponens), saját vagy másnak ingó dolgát egy harmadiknak, a
u. n. letéteményesnek (depositarius), megőrzés végett átadja, L. keletkezik. A
római jog szerint az őrzésnek ingyenesnek kell lennie; a modern jogok e
kelléket nem veszik figyelembe, a L. őrzési díj kikötése által nem veszti el
jogi természetét, sőt őrzési díj külön kikötés nélkül is követelhető, ha a
körülmények szerint, p. a letéteményes állásánál fogva a megőrzés átvételére
csak ellenszolgáltatás mellett lehetett számítani. A L. a letéteményest a
dolognak megőrzésére s visszaadására kötelezi. A dolgot másnak őrizetére bizni,
az őrizetnek megállapított módjától eltérni a letéteményes önhatalmulag
jogosítva nincs. A dolog őrizetére fordított szükséges költségeket a letevő
minden esetben megtéríteni köteles. A dolgot a letevő bármikor
visszakövetelheti, mig a letéteményes a kikötött határidő előtt a dolgot
rendszerint vissza nem adhatja. Az őrizeti díj rendszerint akkor fizetendő,
mikor az őrizet véget ér. Oly kikötés esetében, hogy a letevő a letett
helyettesíthető dolgokat nem természetben, hanem hason minőségben és
mennyiségben visszaadni tartozik, a L. kölcsönné lesz. A római jog a L.-nek ezt
a nemét szabálytalan L.-nek (depositum irregulare) nevezi, mig «Depositium
miserabile» alatt közveszély idején történt L.-et ért. V. ö. Utasítás a letétek
kezelésére vonatkozólag (Budapest 1894). - L. az értékpapir-üzletben, l. Dépôt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|