Lethenyei

1. István, ev. esperes, szül. Csasztán, megh. Csepregen a XVII. sz. közepe táján. Hazai és külföldi tanulmányainak bevégzése után előbb (1614 körül) sárvári iskola-igazgató, később (1617) lövői, majd csepregi lelkész volt, hol már 1628. egyúttal mint egyik sopronvármegyei egyházmegye esperese működött. 1650., vagyis élete végső idején Hegykőn lekészkedett. Irói működéséről, különösen a ref. samarjai János ellen folytatott polemiájáról nevezetes. Művei: Az calvinisták magyar harmoniájának meghamisítása (Csepreg 1633); Az szentirásbeli hitünk ágainak rövid összeszedése (Hutter L. után latinból ford., u. o. 1635.). Az ágostai hitvallást magyarra fordította, de e munkája nem maradt fenn.

2. L. János, pécsmegyei áldozópap, mult századbeli polihisztor és költő; kiadta a következő műveket: Béla király nevetlen iródiákja (Pest 1790); II. Lajos magyar királynak a mohácsi harcon történt veszedelme egy toldalékkal a török uralkodásnak kegyetlenségéről (Broderich Pál után, Buda 1795); A zsidók szokásairól és szertartásairól (Medicei Pál után, Pécs 1783); Apopthegmata azaz ékes és éles rövid mondások (Pécs 1785) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon