Lett nyelv és irodalom
a litván és a kihalt régi porosz nyelvvel együtt az
indogermán nyelvtörzs a lett (balti vagy litván) családját alkotta, de a
régiségre, s igy nyelvtudományi fontosságra nézve mögötte áll mindkét
testvérnyelvnek. A nyelv jóhangzásu, kifejező és különösen természeti hangjai
nagyszámuak és szépek. A lettek költészete igazi népköltészet lirai-idillikus
tartalommal. A 400 év előtt befejezett harc, melyet német meghódítók ellen
vívtak, semmi nyomott sem hagyott harci dalokban; annál nagyobb számmal vannak
gyengéd és mély érzelmü mitologiai, szerelmi, alkalmi és bús dalaik, és más
népdalaik, melyekből mintegy 40 000-et gyüjtöttek már egybe. V. ö. Ulmann,
Lettische Volkslieder (Riga 1874). Nem kisebb számuak és szellemesek a lettek
találós meséi, közmondásai és mondái. (V. ö. Bielenstein, 1000 lettische
Rätsel. Mitau 1881.) Költészetükkel szoros összefüggésben volt zenéjük és
táncuk, régi tősgyökeres lett néptáncaik nagy eredetiséggel tünnek ki. (V. ö.
Jurjan, Lett népdalok zongorakisérettel, Riga 1885.) Legrégibb irodalmi
emléküknek tartják a 10 parancsolatnak Ramm által való fordítását (1530) és
Luthernek Rivius János által fordított katekizmusát. Előbbi időkben különösen a
németek fáradtak sikeresen a L. anyagának gyüjtésében és fejlesztésében; az
utóbbi időkben azonban majdnem kizárólag maguk a lettek művelték és
gazdagították a lett irodalmat, főkép fordításokkal, de eredeti dolgozatokkal
is. A lettek első kötőjéül Stendet (1714-1796) tekinthető, ki úttörő volt népe
és nyelve művelésében; megemlítésre méltók még: Jur Alunan (megh. 1864), M.
Kroghem (álneve Ausaklis, megh. 1879.); az élők közül Lautenbach epikus költő
(álneve Jusminis, szül. 1847.) és Kaudsit M. novellairó (szül. 1848);
Brihwsemneeks Fr (szül. 1846.); lett nyelvü folyóirat 9 van. Lett gramatikátt
irtak Rosemberer (Mitanu 1830, Dorpat 1843), Hesselberg (Mitau 1841 és 1848)
különösen pedig Bielenstein, ki nagy érdemeket szerzett lett és balti régiségi
tanulmányaival is. Szótárakat szerkesztettek: Stender (Mitau 1798, 2 köt.),
Ulmann és Brasche (Libau 1875 és Riga 1880, 2 kötet).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|