Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lett nyelv ... ----

Magyar Magyar Német Német
Lett nyelv ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lett nyelv és irodalom

a litván és a kihalt régi porosz nyelvvel együtt az indogermán nyelvtörzs a lett (balti vagy litván) családját alkotta, de a régiségre, s igy nyelvtudományi fontosságra nézve mögötte áll mindkét testvérnyelvnek. A nyelv jóhangzásu, kifejező és különösen természeti hangjai nagyszámuak és szépek. A lettek költészete igazi népköltészet lirai-idillikus tartalommal. A 400 év előtt befejezett harc, melyet német meghódítók ellen vívtak, semmi nyomott sem hagyott harci dalokban; annál nagyobb számmal vannak gyengéd és mély érzelmü mitologiai, szerelmi, alkalmi és bús dalaik, és más népdalaik, melyekből mintegy 40 000-et gyüjtöttek már egybe. V. ö. Ulmann, Lettische Volkslieder (Riga 1874). Nem kisebb számuak és szellemesek a lettek találós meséi, közmondásai és mondái. (V. ö. Bielenstein, 1000 lettische Rätsel. Mitau 1881.) Költészetükkel szoros összefüggésben volt zenéjük és táncuk, régi tősgyökeres lett néptáncaik nagy eredetiséggel tünnek ki. (V. ö. Jurjan, Lett népdalok zongorakisérettel, Riga 1885.) Legrégibb irodalmi emléküknek tartják a 10 parancsolatnak Ramm által való fordítását (1530) és Luthernek Rivius János által fordított katekizmusát. Előbbi időkben különösen a németek fáradtak sikeresen a L. anyagának gyüjtésében és fejlesztésében; az utóbbi időkben azonban majdnem kizárólag maguk a lettek művelték és gazdagították a lett irodalmat, főkép fordításokkal, de eredeti dolgozatokkal is. A lettek első kötőjéül Stendet (1714-1796) tekinthető, ki úttörő volt népe és nyelve művelésében; megemlítésre méltók még: Jur Alunan (megh. 1864), M. Kroghem (álneve Ausaklis, megh. 1879.); az élők közül Lautenbach epikus költő (álneve Jusminis, szül. 1847.) és Kaudsit M. novellairó (szül. 1848); Brihwsemneeks Fr (szül. 1846.); lett nyelvü folyóirat 9 van. Lett gramatikátt irtak Rosemberer (Mitanu 1830, Dorpat 1843), Hesselberg (Mitau 1841 és 1848) különösen pedig Bielenstein, ki nagy érdemeket szerzett lett és balti régiségi tanulmányaival is. Szótárakat szerkesztettek: Stender (Mitau 1798, 2 köt.), Ulmann és Brasche (Libau 1875 és Riga 1880, 2 kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is