Leube

Vilmos, német orvos, szül. Ulmban 1842 szept. 14. Orvosi tanulmányait Tübingában és Zürichben végezte, tanítványa volt Niemayernek és Griesingernek, majd asszistense Ziemssennek, oklevelét 1866. nyerte el. 1868. docens lett Erlangenben, 1872. a belgyógyászat tanára Jenában, 1885. Würzburgban. Nagy érdemeket szerzett magának a gyomorszondával való gyógykezelés és a betegek mesterséges táplálása terén. Nevezetesebb munkái: Die Wirkunges des Dünndarmsaftes (Erlangen 1868); Über die Ernährung vom Mastdarm aus (Lipcse 1872); Die Krankheiten des Magens und Darms (Ziemssen Hdb. d. Path. z. Ther.-ban 1875); Die Magensonde (Erlangen 1879); Die Lehre vom Harn (Salkowskival együtt, Berlin 1882); Über die Behandlung der Uraemie (Wiesbaden 1883); Über die Bedeutung der Chemie in der Medicin (Berlin 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon