Leucit
(ásv.), kálium-aluminium-szilikát (KAlSi2P6),
alakilag egyike a legérdekesebb ásványoknak. A Vezuv lávájában igen gyakori
nagy, bennőtt, vagy fennőtt kristályokban, melyek ugyszólván tipikus
ikozitetraéderek, amiért is a szabályos rendszer ezt a kristályát
leucitoédernek is nevezték el. Sokáig kristályát tényleg ikozitetraédernek is
tartották (ritkán kombinálva rombdodekaéderrel) és a L. kristályosodását
szabályos rendszerbelinek. Gerhard vom Rath (1872) kimutatta, hogy kristályai
csak látszólag szabályos rendszerbeliek, igazában négyzetes rendszerbeli
kombinációk. A kristályok nem egyes egyének, hanem számtalan vékony lemez
iker-összenövései, vagyis a kristály mimetikus (l. Mimézia). A L.-kristály
mimetikus voltát ma már egy mineralogus sem tagadja, de mig Rath az
ikerlemezeket négyzetesnek tartja, mások rombosnak, sőt egyhajlásunak is
veszik. Szürkésfehér vagy sárgásfehér, néha halványpiros szinü, nem hasad,
törési lapjain zsírfényü. K. 5,5-6, fs. 2,4-2,5. Lemezei poláros fényben gyenge
kettős fénytörésüek, igen jól látszik rajtuk a poliszintettikus összenövés.
Nevezetes azonban, hogy vékony lemezei melegítés által elvesztik kettős
fénytörő képességüket és ikerösszenövési lemezei sem látszanak. Benne mutatta
ki legelőször Klaproth, hogy az ásványban kálitartalom is lehet, addig kálit
csakis növényi anyagokban találtak. Savak megbontják, Lényeges elegyrésze a
Vezuv lávájának, valamint a rómavidéki láváknak, a Rocca monfina
L.-fonolitjának (a legnagyobb kristályokkal), továbbá a Kaisersttuhl (Breisgau)
lávájának, a L.-bazaltnak és számos fonolitnak, az utóbbi két kőzetben
mikroszkópos kicsinységü; kőzetekben rendesen a földpátot helyettesíti. A Vezuv
kitörései alkalmával gyakran esik meg, hogy a kihányt hamuval együtt szabad
L.-kristályok kerülnek a felületre. Belsejükben gyakran tartalmaznak szabályos
elhelyeződésben zárványokat. Gyakran változik analcimmá, amint hogy általában
igen könnyen változik el és sokféle pszeudomorfózisa ismeretes. Könnyű
elváltozása magyarázza meg azt, hogy régibb eruptiv kőzetekben miért nem
találni. Régebben fehér gránátnak (leukogránát) tartották, innen a L. név. Haüy
amfigen-nek nevezte.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|