Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
levegő air
levegő dry ullage
levegő ullage
levegő álta... airborne
levegő álta... airborne
levegő után... to be short...
levegő után... to pant
levegő után... to pant for...
levegő-gáz ... air gas
levegőátöml... seal
levegőbe bá... to star-gaz...
levegőbe do... to fling up...
levegőbe do... tossing
levegőbe ha... to fling up...
levegőbe lő... to shoot in...
levegőbe re... to go up
levegőbe rö... to blow sky...
levegőbefúv... diffuser
levegőben mid-air
levegőben h... to saw the ...

Magyar Magyar Német Német
levegő Luft (e)
levegős & k... luftig

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Levegő

Földünket körülvevő gázelegy, amelynek állandó alkatrészei: a nitrogén, oxigén, széndioxid, vízgőz és nyomokban ammonium-vegyületek (ammonium nitrit), ezenkivül tartalmaz uszó szilárd részecskéket (port), melyekben csekélyebb mennyiségben konyhasó és más sók is vannak, továbbá különféle sporákat és ozont, ez utóbbinak jelenlétét azonban Ilosvay kisérletei alapján kétségbe vonja. A XVII. századik a levegőt elemnek tartották, amikor egyes buvárok (Van Helmont, Sylvius de la Boë) olyan jelenségeket is megfigyeltek, melyekből a L. elemiségét határozottan megdönteni látszottak. Először Scheele nyilvánította ki ugyan azt, hogy a L. két gáznak az elegye, de csak Lavoisier kisérletei döntötték el végleg azt, hogy a L. nem elem, hanem lényegében az oxigén- és nitrogén gáznak az elegye. Bunsen, Regnault és Jolly a Föld legkülönbözőbb pontjairól öszegyüjtött L.-t több száz esetben igen pontosan megvizsgálták és azt találták, hogy mig a L. vizgőz tartalma a hőmérséklettől és nyomástól függően igen tág határok között ingadozik, addig oxigén- és nitrogéntartalma rendkivül szűk határok között változik, ugy hogy ezeknek a mennyisége csaknek állandónak vehető. A helyi viszonyoktól függően némi ingadozást mutat a L. széndioxid tartalma is, de oly csekély mértékben, hogy ennek közép-értéke a L. átlagos összetételébe beilleszthető. A száraz L. átlagos összetétele térfogatokban és súlyviszonyokban kifejezve a következő:

 

100 térfogat a levegőben

100 sr. levegőben

nitrogén

79,02 térfogat

76,84 sr.

oxigén

20,94 térfogat

23,10 sr.

széndioxid

0,04 térfogat

0,06 sr.

Thomson, Prout és mások abból a körülményből, hogy a L.-ben az oxigén és nitrogén mennyisége ugyszólván állandó, azt következtették, hogy a L. e két gázalaku elemnek vegyülete. E nézet tarthatatlanságát azonban igen sok körülmény bizonyítja, igy a többek között az is, hogy a vizben oldva levő L. egészen más viszonyban tartalmazza e két alkatrészt (oxigen jelentékenyen több van benne), ami nem volna lehetséges abban az esetben, ha a L. e két elemnek vegyülete lenne.

Egészen más az összetétele azonban a talajtól absorbeált L.-nek Ennek vizsgálatából az derült ki, hogy itt a viszonyok egészen mások és függnek a talaj minőségétől, a benne termő növény féleségektől és attól, hogy frissen volt-e trágyázva vagy nem. Boussingault és Levy vizsgálatai szerint a talaj L.-jének széndioxid tartalma a légkör L.-jénél jóval nagyobb (0,2-9,7 térfogat %), ezzel kapcsolatosan az oxigéntartalom pedig csekélyebb (10,3-20,0%), sőt a nitrogéntartalom is legtöbbször szaporulatot mutat (78,8-80,3%). Ami a talajban lévő növényi részek korhadásából magyarázható meg, mely oxidációi folyamat lévén, az oxigén rovására több széndioxidot produkál. Hasonlókép e kilélekzett L.-ben is az oxigén mennyisége körülbelül 1/5-el kevesebb (16,04%), mig a széndioxidé 100-szor nagyobb (4,4%), a nitrogéné ellenben igen kevéssel több (79,56%); ami érthető, mert hiszen a lélekzés tulajdonképen lassu égés és igy itt a belehelt és a vértől felvett oxigén rovására a széntartalmu testekből széndioxid keletkezik. De dacára az emberek és állatok rengeteg oxigén fogyasztásának ennek mennyisége a légkörben észrevehetőleg nem apad, a széndioxidé pedig nem szaporodik, aminek okát abban találhatjuk, hogy a növények életműködésük alatt a L.-ből felvett széndioxidot redukálva, oxigént választanak ki.

Számításokat tettek arra nézve is, hogy mennyi a Földet körülvevő levegő súlya. Kiindulva abból, hogy a L. nyomása 1 cm2-re 1,0333 kg., kijött, hogy a Föld felületére nehezendő L. súlya 5,2 trillió kg.; e felfoghatatlan nagy súlyból 3,99 trillió kg. a nitrogénre, 1,19 trillió kg. az oxigénre és több mint 3000 billió kg. pedig a széndioxidra esik. Szóval oly nagy mennyiség, mely évezredeken elegendő lenne még abban az esetben is, ha az élő szervezetek csupán csak fogyazstanák és nem regenerálnák is (a növények) egyszersmind a L. alkatrészeit. A L. szin-, szag- és íznélküli gáz, mely igen alacsony hőmérsékleten (-144,5°) és nagy nyomás alatt (31,5 atmoszféra) folyadékká sűrüsodik meg, mely igen vékony rétegben kékes szinünek látszik; a folyós levegő fs.-a 0,59, fp.-ja -191,2° C. Sűrüsége (ha a hidrogén = 1) 14 438 és 773-szor könnyebb, mint a tiszta viz. Vizben és egyéb folyadékokban oldódik, de e folyadékok tartalmazta L.-ben az oxigén és nitrogén egészen más viszonyban van, mint a Földet körülvevő L.-ben. L. Légkör és Aeromechanika.

A L. mint geologiai tényező nagyon jelentékeny szerepet játszik a Föld felületének alakításában. Már az által is, hogy a benne foglalt alkatrészek hatása, még inkább pedig mekanikai ereje következtében erősen porlasztja a kőzeteket, roppant mennyiségü szilárd kőzetet darabol fel és készít elő arra, hogy azt a viz onnan tova hurcolja. De még jelentékenyebb az a hatása, melyet mekanikai erejénél fogva e tekintetben végez, hogy ugy is mint légáramlat, ugy is mint szél meg orkán nagy mennyiségü anyagot kap fel és visz messze területekre, ahol azt lerakva, a felületet lényegesen megváltoztatja. Az egyik helyről elhordván az anyagot, a másik helyen megint lerakván azt, pusztít és alkot egyaránt. Rövid idő alatt a hatás nem nagy, de ha évszázadokon, évezredeken át tart, a hatás igen jelentékeny mértékben nyilvánulhat. Az egyszer vulkáni hamut, homokot ragad meg és visz sok mérföldnyi messzeségekre. Az Az ilyen felkapott hamu mint hamueső esik alá és tuffa lerakodások képződnek oly helyeken, ahol a vulkáni kitöréseknek semmi nyoma. De a mellett, hogy a szél felkapja a vulkáni hamut, homokot és megint lerakja, egyúttal a szemeiket nagyság szerint valósággal egymástól el is különíti, amennyiben a nagyobbakat előbb, a finomabbakat később rakja le. A Vesuv (Kr. u. 79.) hires kitörésekor a szél a hamut egész Sziriáig és Egyiptomig elhurcolta, az 512-iki kitöréskor Konstantinápolyig és Tripoliszig, 1850. a Közép-Alpokig. 1883. a Krakatau kihányta hamut 800 000 km2 nyi területre vitte szét a szél. A futóhomokterületeken, nemkülönben homokpusztaságokon és az alacsony homokos tengerpartokon a szél alkotta és tovaszállította buckák egyre más-más alakot adnak az illető területeknek. Ma 30 - 90 m. buckacsúcsok emelkednek ki az illető területen, lehet, hogy holnap a szél simára söpörte azt és más helyre szállítva, ott okozott felületi egyenetlenségeket. Akárhány helyen nagy területü mélyedményeket töltenek ki amaz anyagok, amelyeket a szél hurcol magával és rak megint le. Hatalmas rétegek, kőzettömegek képződhetnek igy a szél munkája következtében. Igy a lösz, melynek képződéséről 1. Lösz. Növényzettel nem borított helyeken viszont a mállás v. a nap heve folytán meglazított, felaprított részecskéket tömegesen elhordja, ott kisebb-nagyobb mélyedményeket okoz és átalakítólag hat a környékre. A szél ezen munkájának, amit deflációnak is szokás nevezni, lehet következménye az, hogy a fensíkok táblahegységekké alakulnak, hogy sík területeken magas földoszlopok keríttetnek ki, valamint hogy változatos formáju sziklásvidékek egyhangu pusztaságokká változnak. A szél felkapta kőzet- és ásványtöredékek, amint sziklafalakba ütköznek, ezeket súrolják, csiszolják, és erre vezethető vissza a sok sziklafalon található sajátságos csiszolási felület. A felkapott törtedékek ugyanakkor szintén súrlódnak, csiszolódnak és különféle alakokat öltenek. L. Dreikanter.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is