Levéltáj

(növ.), a különböző szik-, al-, lomb-, hegye-levelek és viráglevelek fölfüggesztésének helye. Ez vagy mind rajta lehetséges, hogy a száron csupa allevél azaz pikkely van (aranka, Orobanche), v. csak lomblevél v. csak viráglevél. Sok fás növényen időszakonként a lomblevelek allevelekkel váltakoznak. Hajtásuk mint rügy egyszerü rügypikkelyekkel kezdődik, melyeket mint fedőrészeket alleveleknek tekinthetünk. Miután egész sereg lomblevelet fejlesztett, az ág vége ismét rüggyel végződik, amelyen ismét rügypikkelyek képződtek. Csak később, de nem mindegyik hajtáson, keletkeznek a hegye-levelek. Ezek a levélfajták eredetileg mind a levélképletnek v. az eredetileg hasonló alap-szervnek eltérései. A növény életcéljainak megfelelő ezen eltéréseken épült fel a növények átalakulásának az ismeret, melyet már ugy ahogy ahogy Linné és Wolff (Theoria generationis, Halle 1795) fejtegettek. Teljes világossággal azonban csak Goethe (Versuch, die Metamorphose der Pflanzen zu erklären, Gotha 1790) fejtette meg, kivált azon az alapon, hogy a virág elzöldülésekor a különben szines viráglevelek zöld levelekre szoktak visszahanyatlani, Ma már a kifejlődés vizsgálata alapján is kiderítették, hogy a különböző levélképlet morfologiailag összetartozó. Az egy alapszervből azonban, az életküzdelem folytána céllal összhangzóan más-más alakok támadtak.

Forrás: Pallas Nagylexikon