v. levél zöldje (növ., chlorophyllum, v. chloroplasta,
növényzöld), zöld festék a növény sejtjeiben, a növény zöld része ezt a szinét
a L.-nekk köszöni. Alapanyaga mindenkor bzonyos alaku plaszmatestecske, melyet
a L.-től mintegy átitat vagyis részint v. egyenletesen megzöldít. Ez a chlorophyllum
test csak sejtben képződik, legtöbbször gömbölyded v. lencsealaku szemcsés
rész, ritkőbban egyenes vagy spirális, gyakran cakkos szélü szalag, csillag,
háló, lemez v. határozatlanul idomult pehely képében is megjelenik. Kémiai
összetétele felől a kémikusok nézete eltérő. Hogy a vas is fő része, onnan
tudjuk, mert a növény, ha oly talajban tenyészik, hol teljességgel semmi vas
sincsen, nem zöldül meg (sáppadtság, chlorosis), de vasas vizzel öntözve v. a
talajhoz vasat keverve, kis idő alatt megzöldül. Szükséges a L. képződéséhez a
világosság is. A sötétben tenyésző, különben zöld növényfajok sápadtak, nyurgák
maradnak, de a sok árnyékkedvelőnek igen kevés világosság is elegendő, hogy
benne a zöld festék képződjön. Sok tűlevelü fa csírázó magva meg a harasztok
lombja, ha a hőfok megfelelő, teljes sötétségben is megzöldül. Ősszel némely
növény levele, még mielőtt lehullna, megsárgul, megbarnul v. megpirosodik;
ekkor a L.-szemcsék is sárga v. sárgapiros szint öltenek. A pirosodás a
sejtnedv megfestésétől is lehet (borostyánszőllő).
A L.-t borszesszel, éterrel, benzinnel, áteres vagy kövér
olajjal stb. mint zöld oldatot kivonhatjuk, s ekkor az előbb zöld protoplaszma
szintelen, de ugyan olyan nagy és forma marad, aminő eredetileg a L. volt, s
ezután olyan reagenciákat árul el, aminőt a rendes protoplaszma szokott
mutatni. A L. testecske belsejében gyakran keményítőszem is van, mint a L.
átsajátítási terméke, de a sejt működésének befejeztével ez is eltünik. A L. a
napsugár segítségével, tehát nappal, a szénsavat felbontja, ezután a szénből,
valamint a viz elemeiből a növény táplálására szükséges szinhidrátot alakítja.
Ez a növények átsajátítása, vagyis asszimilációja. A kiszabadult oxigén a
levegőbe jut. A növény belében, a fastejtekben, a belső kéregben (amennyire oda
a világosság behathat) levő chloroplasztikák az oldott szénhidrátot keményítő
szemcséit oldható vegyületekre változtathatják. A L. szinének változásából
megyarázható az örökzöld növények téli szine. A fenyvek tűje v. a puszpáng
levele, ha télen a nap rásüt, tégla szin és karminpiros között ingadozó színt
játszik. Azelőtt azt hitték, hogy télen a vörös szinü levelekben a L.
tökéletesen felbomlott; most ugy tudjuk, hogy e levelekben a festékanyag télen
is jelen van, a L.-nek egy része eltünt ugyan, de helyette karminszinü cseppek
keletkeztek, hanem ezek tavaszkor ismét eltüntek.
Forrás: Pallas Nagylexikon