Levita

Éliás ben Áser. kit Báchur névvel is jelölnek, hires zsidó nyelvész, a héber nyelvtudománynak a keresztények közt nagy befolyásu terjesztője, szül. Neustadtaban (Nürnberg közelében) 1472. megh. Velencében 1594. A XVI. sz. elején Olaszországba vánorolt. Padovában héber nyelvtanító volt, itt irta kommentárát Kimchi Mózes Máhálách címü nyelvtanához (Pisa 1508). a háborus idők következtében Rómában telepedett meg, hol Egidio di Viterbo bibornokot héberre oktatta, aki nemcsak megélhetéséről gondoskodott, hanem görögre és egyéb ismeretekre is tanította. Itt irta Hábáchur (héb. grammatika, Róma 1518), Háhárkábá (u. o. 1518) és Pirké Elijáhu (1527) nyelvtani dolgozatait. 1525. ismét Velencébe tért, itt irta Mászóret hámászóret (1538) művét, melyben bizonyítja a zsidó hangjelzésnek fiatal korát. Fágius Pál unszolására 1540. az Ulm melletti Isnyben telepedett meg: itt keletkezett Tisbi c. rabbinikai és Meturgamán címü khald. szótára (1541). Visszatérve Velencébe, folytatta termékeny irói tevékenységét és egyúttal mint héber nyelvtani munkáknak korrektora és kiadója is működött. V. ö. Buber. Leben u. Schriften des Elias Bachur (Lipce 1856) és Bacher V.. Elija L.-"s wissenschaftliche Leistungen (a Zeitschr. d deutsch-morgenl. Gesellsch. 43., 1889. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon