Lewes

György Henrik, angol filozofiai iró, szül. Londonban 1817 ápr. 17., megh. 1878 nov. 30. Eleinte kereskedő akart lenni, aztán orvostannal foglalkozott, végre a filozofia tanulmányára tért, két évig tanult Németországbanis (1838-39), s visszatérve hazájába igen élénk, széleskörü irodalmi tevékenységbe merült, irván novellákat, drámakritikákat, természettudományi dolgozatokat, politikai tanulmányokat stb. 1849-54. szerkesztette a Leader c. folyóiratot, 1865. megindította a híres Fortnightly Reviewt. Európai hirt főleg két műve szerzett neki: Goethe életrajza, mely angol nyelven 3 kiadást ért, német fordításban 15-öt, s melynek magyar fordítása (Szász Károlytól) is nagyon elterjedt hazánkban; továbbá a filozofia története Thalestől Comteig, mely hasonlókép számos kiadást ért és németre és magyarra (Bánóczi József) is fordíttatott. E műben Comte hivének vallja magát, abban az értelemben mint Littré, a francia filozofia szociális és vallás elméletét nem tévén magáévá. Mindkét művében nem annyira a kutatások mélységével és alaposságával tünik ki a szerző, mint szép, világos, könnyed, összefoglaló, az egészet tekintő előadásával; L. kitünő iró, igen világosan gondolkodó fő, egyetemes műveltségü, széles ismeretekkel rendelkező iró; mint természettudományi és lélektani iró is kiváló. Sea-side studies címü műve (németül: Naturstudien am Seestrand); Physiology of common life, Studies in animal life nem pusztán népszerüsítő munkák, tele vannak számos önálló érdekes megfigyelés és gondolkodás eredményeivel. Aristotle címü művében főleg Aristoteles természettudományi dolgozatainak összefüggő képét adja. Legkomolyabb művei az önálló kutatás terén: Problems of life and mind (1872-79, 3 kötet); The physical basis of mind (1877). Dramaturgiai művet is irt: On actors and the art of acting (1875) és néhány regényt meg drámát. Első szerencsétlen házassága után nőül vette Mary-Ann Evanst, aki George Eliot (l. o.) irói neve alatt vilkághirre tett szert. A m. tud. akadémiában, melynek kültagja volt, Szász Károly tartott emlékbeszédet (Budapest 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon