Lex Papia Poppaea

(lat.), törvény az ókori Rómában, mely a megelőzőleg hozott Lex Juliával együtt a nőtlen férfiak és a magtalan családok megadóztatását célozta; a két törvényt Kr. u. 9. egybefoglalták, de csak Augustus császár 20 évi fáradozása utánlépett életbe. A L. némi előnyt (p. a gyámságtól való mentességet) biztosított azoknak, kiknek Rómában 3, Itáliában 4, a provinciákban 5 gyermekük volt. A házasoknak külön helyeik voltak a szinházban; az állami hivatalok betöltésénél a házasok vagy a gyermekkel megáldottak előnyben részesültek; mindenki (férfi és nő) köteles volt 25, illetőleg 20 és 60, illetőleg 50 éve közt megnősülni. A nem nősek (coelibes) távoli rokonaik örökségéből mitsem kaptak, a gyermektelenek (orbi) a hagyomány felét, mig a többi rész, néha az egész is, a gyermekkel megáldott rokonokra, vagy a kincstárra szállott. A törvény az egész császárság ideje alatt érvényben volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon