Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Leyden... ----

Magyar Magyar Német Német
Leyden... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Leyden

1. Lukács van. tulajdonkép Jakobsz Lukács, németalföldi festő és rézmetsző, szül. Lejdában 1494., megh. u. o. 1533. Már gyermekkorában elárulta rendkivüli tehetségét. Eleinte atyjának, Huig Jakobsz festőnek volt tanítványa, de csakhamar Engelbrechtsen Cornelis iskolájába lépett be. 1515. megnősült, 1520. Mabus-szal Antwerpenbe utazott, hol Dürerrel találkozott és ahol 1522. a festőcéh tagja lett. Életének utolsó éveit betegen, de folytonos munkásság közben töltötte. Festményeinek erőteljesek az alakjai, eredeti a kompoziciója, ragyogó a szinezése, de a későbbiekben már kora olaszos ízlésének hatása alatt készültek. Hagyomány szerint már 12 éves korában föltünést keltett Szt. Hubertus legendájának vizfestékkel vászonra festett ábrázolásával. Fönmaradt hiteles festményei: a Lejda városának birtokában levő nagy háromszárnyu oltár, melynek közepe az utolsó itéletet, szárnyai beoül a poklot és a paradicsomot, kivül a Péter és Pál apostolokat ábrázolják; a Sakkjáték (Wiltonhouse és Berlinbe, valóságos genrekép); Szt. Jeromos vezeklése (Berlin); Madonna a gyermek Jézussal (müncheni képtár); Mózes vizet fakaszt a sziklából (1527, Borghese-villa Rómában); A királyok imádása (Buckingham Palace, London); Krisztus beteget gyógyít (Szt. Pétervár, Eremitage) és valószinüleg nAugustus és a Tibusi Szibilla a bécsi akadémia gyüjteményében. Festményeinél fontosabbak rézmetszetei (mintegy 177), melyek előállításánál a vésésen kivül a rézmaratást is alkalmazta. A kivitel gondosságára, az alakok elevenségére, kifejezésére nézve Dürerrel vetekedhetik, anélkül azonban, hogy fölfogása amazénak méységét megközelítené. Már 1508., 14 éves korában készítette első metszetét, mely Sergius barát meggyilkolását ábrázolja. Gyermekkori metszetei közül a legkitünőbbek: Lázár föltámasztása (1508); a hires Szt. Antal kisértése és Pál megtérése (1509); A Krisztus kitételét ábrázoló nagy metszet és a Tejes leány (1510). Java korábl valók, művészetének tetőpontján állanak: A királyok imádása (1513); Szt. Jeromos (1516); a hires nagy Kálvária (1517); Eszter Ahasverus király előtt (1518); Mária Magdolna (1519); a bolondos öreg és a leány, Miksa császár gyönyörü arcképe (1520); a Passió (1521); Madonna (1523); a Sebész, a Fogorvos, a Két muzsikus, eredeti, igazán németalföldi fölfogásu genreképek; a mester saját arcképe (1525). Olaszos jellegüek, gyöngébbek L. utolsó metszetei, p. Mars és Venus (1530); A bűnbeesés, Kain és Ábel, Ádám és Éva Ábel holttesténél (1529). Fametszetek számra is készített (körülbelül 32) rajzot. Metszetei után készült XVI. sz.-beli másolatok a négy evangelistának a budapesti orsz. képtárbanlevő képei (157. sz.). V. o. Rosenberg, a Dohme-féle Kunst u. Künster-ben; Evrard, L. de Leyde et Alb. Dürer (Brüsszel 1883).

2. L. Jan van l. János (IX. köt., 830 old.).

3. L. Viktor Ernő, német orvostanár, szül. Danzigban 1832 ápr. 20. Tanulmányait Berlinben végezte, azután a königsbergi és strassburgi egyetemen működött mint tanár, jelenleg 1876 óta a berlini egyetemnek egyik csillaga. Számos értekezést irt, melyek a szerkesztése alatt megjelenő Archiv für klinische Medizin-ben jelentek meg. Önálló nagyobb művei: Die Graue Degeneration der hintern Rückenmarksstränge (Berlin 1863); Beiträge zur Pathologie des Ikterus (1866); Über Reflexlähmungen (1870); ober Lungenbrand (1871); Klinik der Rückenmarkskrankheiten (2 köt., 1874-76).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is