Leys

Henrik báró, belga festő, szül. Antwerpenben 1815 febr. 18., megh. u. o. 1869 aug. 26. Eleinte papnak szánták, de már 1829. belépett Brackeleer műtermébe és a harmincas évek elején néhány történeti képpel lépett föl. 1835. Párisba ment és főleg Callot hatása alatt festette meg a löveni tanácsosok lemészárlását 1339-ben ábrázoló képét. 1839. Amsterdamban járt, hol a régi hollandi mesterek, főleg Rembrandt és Picter de Hoogh, döntő befolyással voltak fejlődésére. A belga festészetet amazoknak követése által akarta föleleveníteni. Ezen az úton haladva, igazi festő, elsőrangu kolorista, az egységes képhatás és világítás nagy mestere lett. 1852., mikor dicsősége tetőpontján állott, Németországba utazott, föllelkesült a reformáció nagy alakjain, megismerkedett Dürer és Cranach műveivel, megemlékezett a Van Eyck testvérekről és Quentin Massysról és ódon, ó-német jellegü képekkel lépett föl. Az 1855-iki párisi világkiállításon kiállított három képe: Barthe de Haze antwerpeni polgármester tiszteletére tartott mise, Séta a kapu előtt (Goethe Faust-ja nyomán) és Újév Flandriában rendkivül sikert akartott és L. elnyerte a nagy arany érmet. Ezekhez hasonlók: Ünnep Venius Atónál; Luther vittenbergai lakásában; Dürer lerajzolja Erasmust; Erasmus misét mond V. Károly előtt; A Plantin-család; Margit a templomból jön; Burgundi Mária alamizsnát osztogat; A gyermek Luther Eisenach utcáin énekel; Az aranygyapjas-rend alapítása; Osztrák Margit fogadja a tanácsosok esküjét; V. Károly inquizició kiáltványa és egy lakodalmi menetet ábrázoló 6 freskókép, melyeket saját antwerpeni ebédlőjében festett. 1859. és 1863. ismét Németországban járt, azután az antwerpeni városháza nagytermét négy freskóképpel díszítette, melyek az 1514-67-iki antwerpeni történetből vett jelenetek képében a polgárjogot, az önvédelmet, az önállóságot és az önkormányzatot dicsőítik. Kitünő rézkarcokat is készített a Rembrandt modorában. 1862. elnyerte az örökös bárói méltóságot. V. o Sulzberger, Henrik L. (Brüsszel 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon