Li Hung Csang

khinai államférfiu és hadvezér, szül. Anhuei tartományban, Hveilung faluban 1823. bürokrata családból. Jó eredménnyel végezte tanulmányit és 1848. egy tudós társulatnak lett tagja. Midőnh 1853. a Taiping-lázongás Nganhui tartományban is elterjedt, L. kis hada élén a felkelőket kiűzte a tartományból. Ebbeli érdemei fejében Cseng Kuo Fan főkormányzó mint titkárt maga mellé fogadta; 1861. pedig Csekiang tartományban fpbiróvá, majd Kiangsu tartománynak kormányzójává tették. Midőn a lázongókat ebből a tartományból is kiűzte és Nanking előtt a hajóhadat is győzelemre vezette, a császártól, több rendbeli kitüntetéstől eltekintve, az örökös nemesi rangot kapta. 1864. pártfogóját, Csenget a kettős Nanking tartomány kormányzói székén követte, majd Pecsili tartomány kormányzója lett. Eme időben a rendkivül kapzsi, erőszakos, képmutató, megbizhatatlan, de másrészt okos meg ravasz ember annyira megnyerte az udvar és nagybecsü ajándékai fejében a császárné hajlamát is, hogy a lefontosabb politikai kérséeket ő reá bizták, a legnagyobb kitüntetésekkel elhalmozták és elvégre az alkirályi címmel felruházták. Khinának legújabb diplomáciai története szorosan összefügg nevével és az összes újabb háborukban is volt része mint fővezérnek. 1872-89. a kiskora császár egyik gyámnoka, majd helyettese volt és 20 éven át ő irta alá az összes kinevezéseket és szerződéseket. Az utolsó évtized alatt Csien-Csien-ben székelt mint alkirály. Ő vezette Franciaországgal a Tonkingot illető alkudozásokat, alatta kszültek az első khinai vasútvonalak és az első táviró, melyeknek fejében azonban az európai vállalkozóktól roppant ajándékokat csikart ki. 1894 jul. a háboru-párttal szavazott és igy a japánok váratlan diadalai, különösen Port Arthur csúfos elvesztése nagyon megingatták tekintélyét. A bosszus császár Pekingbe rendelte és megfosztotta őt hatalmának külső jelvényeitől, a sárga zubbony meg a pávatolltól. L. mindamellett nem esett kétségbe; egyrészt nagyobb hadosztály élén indult Pekingbe, hogy magát igazolja, és másrészt ajándékokkal kedveskedett az özvegy császárnénak és a befolyásos udvaroncoknak. Ily módon visszanyerte a császár bizalmát, aki őt 1895 márc. a békealkudozásokkal is megbizta. E tárgyalások folyamában L.-t márc. 24. Szimonoszekiban egy fanatikus japáni (Rokunoszoki Koyama) golyóval megsebesítette. A béke megkötése után (április 17.) L. visszatért Pekingbe, ahol a császár kegyesen fogadta és alkirályi címmel megint a kormány élére állította. Legújabban a több helyen kitört keresztény-üldözés és az európai államok által követelt elégtétel megadása okoz neki gondot. A császár bizalmát most is birja: mutatja ezt az a tény, hogy a császár 1895 szept. a Japánnal való kereskedelmi szerződés megkötését L.-ra bizta. V.ö. Douglas R. H., L. H. Cs. (London 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon