Libáció

(lat. libatio), az istenek s a megholtak tiszteletére a régi rómaiaknál szokásban volt áldozati ivás, melyet rendesen más áldozatokkal kapcsolaban, ritkábban egyedül, szoktak teljesíteni. Abban állt, hogy evés előtt és után a jó szellemnek, hosszabb lakomák alkalmával pedig Jupiternek és a hősöknek is vizzel kevert bort áldoztak. A többi áldozatoknál ellenben, a Merkurnak szántakat kivéve, csak tiszta bort használtak. Az alvilági istenek és a nimfák viszont csaka bor nélküli L.-t fogadták szivesen: leginkább vizet, mézzel keverve, melyhez néha tejet is öntöttek. A halottak emlékének felajánlott L. rendesen tej, méz és bor keverékéből állott, melyhez ritkábban olajat is vegyítettek.

Forrás: Pallas Nagylexikon