Libanius

ókori szofista, szül Antiochiában 314., megh. u. o. 395 után. 336. Athénbe ment, 340. Konstantinápolyban tanított, de kollegái gyülöletből üldözték és mágiával vádolták, mire a városból kiutasították. Ezután 350-ig Nikomediában tanított, majd 354-ig ismét Konstantinápolyban tartózkodott, s végre szülővárosában telepedett meg. Beszédeit Reiske (Altenburg 1791-1797), leveleit Wolf (Amsterdam 1738), újabban felfedezett iratait Siebenkees (Anecd, graeca, Nürnberg 1798), Boissonade Anecd, graeca (Páris 1829) és Förster (Hermes 1875) adta ki. V. ö. Sievers, Das Leben des L. (Berlin 1868); Förster, Fr. Zambeccari und die Briefe des L. (Stuttgart 1878).

Forrás: Pallas Nagylexikon