Libanon

(Libanus, Lebanon a. m. Fehér-hegység), hegység Sziriában, az összetöredezett sziriai felföldből emelkedett ki, amely a Szuezi- és Akabai-öblök közt a Szinai és Horeb nevü hegycsúcsokkal kezdődik és É-felé a Földközi-tengerrel egyközüek átvonul Arábia egy részén, Palesztinán és Szirián és azután az Alexandrettei-öbök mögött a Tauruszhoz csatlakozik. A L. D-en a Nahr el-Kazimije vagyis Nahr el-Litani völgyéből emelkedik ki és az E. sz. 343/4° alatt meredeken ereszkedik le a parti lapály folytatására, a Dsuniera. Hossza 150, szélessége áltlag 30 km. A középső része, az arabok tulajdonképeni Dsebel Libnan-ja, 45 km. hosszu felföld, amely D-en a Dsebel Szanninban (2608 m.) és É-on a Dsebel Makmalban (3047 m.), Timarunban (3212 m.) és a Dar-el-Chvelibban (3067 m.) éri el a legnagyobb magasságot érvén el. Ezen helytől mintegy 400 m.-nyire lejebb, egy kis maronita-kápolna körül egészen kopár vidéken vannak amaz egykori gazdag cédruserdőnek maradványa (mintegy 400 fa, köztük 12 egészen régi), amely a zsidók és feniciaiak nagy középületeihez és ez utóbbiak hajóihoz a fát szolgáltatta. A L. K-felé fokozatosan ereszkedik le a Coelesyriai 20 km. széles völgybe, amelynek K-i oldalán az Antilibanon emelkedik. A hegység alsó részei krétamészkőből állanak, amelyet krétahomokkő, Libanon-mészkő (1000 m. vastagságban) és tercier nummulitmészkő takar. Bazalttömegek a kréta- és az alsó-tercier-korszakhoz tartoznak. A hegység sok helyen összerepedezett; kőtörmelékkel és sziklatusokkal gyakran találkozni; számos a meredek és mély hegyszakadék, a forrás, a patak, a kis folyó, továbbá a termékeny, bár szűk völégy. Ahol csak lehetett, mesterséges terrasszokat készítettek; ezeken, valamint a völgekben búzát, árpát, dohányt, olajfát, szőllőt és különféle gyümölcsöt termesztenek. Nagy területeket foglalnak el az eperfa-ültetvények és itt igen jelentékeny a selyemtermelés, amit felső Olaszországba és déli Franciaországba exportálnak. Legnépesebb a Ny-i lejtője. A lakosok számát 230 000-re, a hegységekét pedig 700-ra becsülik. Legjelentékenyebb helység Der el-Kamar. Vallásra nézve feloszlik a lakosság maronitákra, akik É-on, druzokra, akik D-en laknak, görög kat.-ra vagyis melchitákra, nem egyesült görögökre és mohammedánokra, akik azonban csak igen kevesen vannak.

A L. soha sem volt teljesen alávetve a törököknek. Midőn 1840. Sziria (l. o.) újra a szultán fenhatósága alá kerlt, az európai hatalmak az ott lakó keresztények részére kiváltságokat kötöttek ki. Azon aggodalom, hogy e kedvezmény kizárólag a maronitáknak jutván, Franciaország befolyását biztosítaná, a törököket arra birta, hogy a kiváltságokban a druzokat is részesítsék. Ezért, bár csak hosszabb háboruskodás után, az eddig egyesülten kormányzott törzsek lakóhelyeit 1845. 2 kerületre (kaimakámságra) osztották. Mivel azonban későbben a maroniták közt forradalmi mozgalom támadt, 1860. ezt a törökök megváltoztatták és a druzoknak fogták pártját, ami nagy vérengzésekre adott okot; ennek ismét az európai hatalmak vetettek véget. Azóta a L. egy keresztény helytartó alatt áll és 36 járásra van fölosztva. V. ö. Diener, L. (Bécs 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon