Libertinok
(lat. libertini), az Apostolok történetében (6, 9) egy
jeruzsálemi zsinagóga közület tagjai, akik István diakonus ellenségei voltak. -
A reformáció korában L.-nak neveztek egy panteisztikus szektát, mely azt
tanította hogy mindenben csak az isten lelke nyilatkozik meg. Ebből az
alapdogmából azt a következtetést vonták le, hogy a jó és rossz közti különbség
hiu képzelődés: tehát a keresztségben újjá született hivőnek mindent szabad
cselekednie. E szekta főképviselői voltak: Coppin Lilleben (1529) s utána
Quintin és Antoine Pocquet egész Franciaországban; Kálvin többször hevesen
megtámadta e szektát, mely Franciaországban 1550 körül meg is szünt. Genfben
ellenben, hol Kálvin ellenségeit nevezték L.-nak, egy időre kezükbe kerítették
a hatalmat, de 1555. befolyásukat elvesztették és elszéledtek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|