Licentiatus

(lat.) volt a középkori egyetemeken az, aki bizonyos vizsgálatok kiállása után a tanításra engedélyt (licentia docendi) kapott, noha a doktori rangfokozatot, mely nagy költséggel járt, nem szerezte meg. A L.-t megelőző rangfokozat a baccalaureus (l. o.) volt. Most már a L. csak a teologiai fakultásnál van meg, ahol a habilitációt a L. vizsgálat adja meg, mig a többi fakultásoknál a venia legendi csak a doktori rangfokozat, vagy különös vizsgálatok után adatik meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon