Licentiatus
(lat.) volt a középkori egyetemeken az, aki bizonyos
vizsgálatok kiállása után a tanításra engedélyt (licentia docendi) kapott, noha
a doktori rangfokozatot, mely nagy költséggel járt, nem szerezte meg. A L.-t
megelőző rangfokozat a baccalaureus (l. o.) volt. Most már a L. csak a
teologiai fakultásnál van meg, ahol a habilitációt a L. vizsgálat adja meg, mig
a többi fakultásoknál a venia legendi csak a doktori rangfokozat, vagy különös
vizsgálatok után adatik meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|