Lidia
(Lydia), ókori ország Kis-Ázsiában, a nyugati partvidéken.
Régebben Maioniának hivták (innen Homeros egyik mellékneve). Határai különböző
időben különbözők voltak és hovatovább mindig szűkültek. A mermnádok kormánya
idején (különösen Alyattes alatt, Kr. e. 500.) a birodalom keleten a Halisz
folyóig terjedt, ahol aztán összeütközött a médekkel; később már csak a
Hermoszig lehet L. határát kiterjeszteni. Ezen szűkebb értelemben vett L.-nak
határai; északon a Temnosz hegy és azon tul Mizia, keleten Frigia, délen a
Messzogisz hegység és Kária, nyugaton az Egei-tenger. A nyugati tengerparton
jón eredetü görögök hatalmasodtak el, amiért ez a terület Jónia nevet is
viselt, anélkül azonban, hogy ezen a címen valaha külön tartományt képezett
volna. Az országban aránylag sok hegy volt, de azért nem mondható
terméketlennek (különösen termékeny volt a Jón-tenger melléke, a Kaisztrosz
árterülete és Szardesz környéke). Folyók: a Frigiából jövő Hermosz,
mellékfolyói jobbfelül a Hillosz és Likosz, balfelül a Kogamosz és Paktolosz
(most Szarabat), a Malesz (innen Homeros egyik mellék-neve: Meleszigenesz), a
Halesz és Kaisztrosz. L. lakosai, a maionok, később lidek, törzsrokonai voltak
a károknak és frigeknek, alkalmasint sémi eredetüek vagy legalább sémi
elemekkel vegyítvék; egészen Kroisos legyőzetéséig a mermnádok uralkodása alatt
állottak, azután Persiához tartoztak. Harcias nép valának és különösen kitünő
lovask hirében állottak. Kyros ezt a szellemet szándékosan és rendszeresen
kiirtotta, ugy hogy később L. lakosai példabeszéddé vált elpuhultságukról
voltak ismeretesek; igaz, e mellett kereskedelmi ügyességökről és vagyonos
voltukról is. Városaik a jónoknak tulajdonított telepek mellett északtól délnek
haladva a következők: Thiateira (azelőtt Pelopia, most Akhisszar), Apollonia,
Magnezia a Szipilosz mellett, Szardesz, Hipaipa (most Birghe, a persa tűzimádás
főfészke) és Filadelfia a Kogamosz folyó mellett (most Allah-Seher).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|