Lie

1. Jónás Laurits Edemil norvég iró, szül. Ekerben 1833 nov. 6. Björnson iskolájából került ki és emelkedett föl mestere mellé. Harminchét éves volt már, amikor első elbeszélése Den Fremsynte (A jós) megjelent. A művet a kritika és a közönség egyaránt nagy elismeréssel fogadta; mesterműve, amely egyszerre hiressé tette nevét, a Livsslaven c. regénye, melyet még ugyanazon évben (1883) Familien paa Gilje követett. L. regényeiben a finom pszichologia művésziesen egyesül a valódi realizmussal; apróbb elbeszéléseit a népéletből veszi; ezeknek élénksége és naiv humora kölcsönöz magasabb becset. Számos regényei közül megemlítjük még: Faustina Strozzi; Thomas Ross; Adam Schrader; Grabows Kat; Gaa paa; En Malström; Maisa Jons stb., melyek közül néhány magyar fordításban is megjelent.

2. L. Sophus, norvég származásu, de jelenleg Németországban működő matematikus, született Nordfjordridban (Bergen tartományban) 1842 dec. 17. Atyja lelkész volt.Matematikát Kristianiában tanult, azután egy ideig mint tanár működött; 1869 és 1870. pedig Berlinben és Párisban folytatta tanulmányait. Hazatérte után a kristianiai egyetemen habilitált s annak tanárává lett. 18786 óta a lipcsei egyetemen a geometria tanára. Ő alapította meg a folytonos transzformáció-csoportok elméletét s vezette be ebben az infinitézimál transzformációk (l. o.) és érintési transzformációk (l. o.) fontos fogalmait. A csoportelméletről és annak a geometriára és a differenciál-egyenletek (l. o.) integrálására való alkalmazásáról irt számos értekezései részben norvég nyelven, részben németül (főleg a Mathematische Annalen-ben s a lipcsei tudós társaság Berichte-iben) jelentek meg. Jelenleg több lipcsei kollégájának segítségével terjedelmes vizsgálatainak összefüggő feldolgozásával foglalkozik. Eddig a következő művei jelentek meg: Theorie der Transformationsgruppen (Engel közreműködésével, 3 kötet, Lipcse 1888-1893); Geometrie der Berührungstransformationen (Scheffers közreműködésével, I. kötet, u. o. 1895); Sylowval 1881. ő rendezte sajtó alá Abel (l. o.) műveit.

Forrás: Pallas Nagylexikon