Liechtenstein

osztrák és német birodalmi hercegi család, melynek ősi vára Müdling mellett, a Bécsi-erdő szélén, ma is látható. A család L. Haug-ot tiszteli mint ősatyját, a nemzedékrend peidg I. Henrikig, Nikolsburg uráig ér visszafelé megszakítás nélkül (megh. 1260 körül). A család 1400. vette meg a feldsbergi uradalmat (Morvaországban), 1608. nyerte a német birodalmi hercegi címet, mint L. és Nikolsburg ura, 1613. kapta a troppaui, 1623. a jägerndorfi hercegi címet; 1623. a császár az elsőszülött jog szerinti örökösödési rendet erősítette meg; 1699. megszerezték a vaduzi birtokot (Vorarlberg és Svájc határán) és e birtok 1719 jan. 23. közvetlen birodalmi hercegség rangjára emeltetett, melynek első fejedelme I. Emánuel herceg volt (1700-1771). Emánuel két fiától származik a mai nap virágzó két ág. Az idősebb ág, vagyis az uralkodó ág két mellékágra oszlik, ugymint a feldsbergi ágra, melynek jelenleg II. János (l. János 18.) a feje; a másik mellékág Holleneg stiriai kastélyban székel és ennek feje Alfréd herceg (l. alább). Az ifjabb ág a kromaui (morvaországi) uradalmat birja; ennek feje Károly Rudolf herceg, szül. Nagyváradon 1827 ápr. 19., az urakházának tagja. A család jelenleg élő tagjai közül még említendő: Rudolf herceg, szül. 1838 ápr. 18., titkos tanácsos és I. Ferenc József császár és király udvari lovászmestere.

Az 1608. évi koronázás alkalmával L. Károly és öccse Miksa, az 1687. XXVII. t.-c. értelmében L. János Ádám, az 1715. CXXIX. t.-c.-kel pedig L. Antal Flórián aranygyapjas vitéz, spanyol grand stb., valamint fia József, és a családból származó Hartmann, József, Vencel, Lőrinc, Emánuel és János Antal hercegek egyenes leszármazóikkal együtt mint a már 1608 óta honfiusított hercegek ivadékai, Magyarországon honfiusíttattak. A család tagjai közül még említendők:

1. L. Alajos herceg, L. Ferenc lovassági tábornok ifj. fia, szül. Prágában 1846 nov. 18. Előbb a lovasságnál szolgált, de azután a diplomáciai pályára lépett át, 1873. bátyja (Alfréd) példájára a politikai pályára lépett. 1878-tól fogva mint a birodalmi gyülésnek tagja a klerikális-szociális iránynak hive, majd egyik vezére volt, 1888. a Liechtenstein-féle iskola-törvényjavaslatot ő terjesztette be, mely a népiskolát megint ki akarta szolgáltatni a papság befolyásának. E javaslat tárgyalását azonban a kormány elodázta. 1890. mandátumáról lemondott, de 1891. Bécsben az antiszemiták megválasztották. Ügyes szónok és erős debatter, aki beszédeiben rendesen a tőke befolyását és az ipar szabadságát kárhoztatja. Jelenleg is, Lueger mellett, az antiszemita párt egyik vezére és e mellett, tekintettel főúri rangjára és összeköttetéseire, a párt büszkesége. Első neje, Fox Mária, megh. 1878., második neje, Klinkosch Janka (szül. 1849.). Első házasságából négy leánya; Zsófia, Julia, Henriette és Mária és egy fia, Henrik herceg született (1853).

2. L. Alfréd herceg, szül. 1842 jun. 11., L. Ferenc tábornok fia. Először a 7. dragonyos ezredben (Windischgrätz) szolgált mint hadnagy, később pedig a 9. huszárezredben, melynek tulajdonosa atyja volt. 1865. nőül vette Henriette hercegnőt, II. János, L. uralkodó hercegének nővérét. Mint a klerikális iránynak hive, nagy buzgóságot fejtett ki előbb Stiriában, majd 1879 óta a birodalmi gyülésben, ahol az újonnan alakult klerikális centrumpártnak vezére lett, 1886. azonban a vezérségről lemondott. Atyja halála után az urakházának lett tagja.

3. L. Ferenc Joakim herceg, osztrák lovassági tábornok, szül. Bécsben 1802 febr. 25., megh. 1887 ápr. 1., János herceg fia. A katonai pályára lépett és a hosszu békeidő alatt felvitte az őrnagyi rangig. Az 1848-iki forradalom kitörése után előbb Felső-Olaszországban harcolt, hol Trevisonál kitünt és Ferrarát felmentette. A fegyverszünet megkötése után Magyarországba küldték, hol Windischgrätz alatt a schwechati ütközetben részt vett és táborszernagyi rangot kapott. 1849. Windischgrätz a kápolnai csata után Görgey ellenküldte, akit Poroszlónál elsáncolva hittek, de Görgey már rég átkelt a Tiszán és L. csak hült helyét találta. Jun. 28. a Győrnél a Fácán-erdőnél küzdő Schlicknek sietett segélyére és csakugyan a városba hatolt csapatjával. Jul. 31. a Haynau parancsára felgyujtott Csongrádot mentette meg a végpusztulástól. Az augusztus 3. vívott újszegedi csatában megsebesült, mindamellett részt vett a szőregi és a temesvári csatákban. Az aug. vége felé menekülni készülődő Dessewffy honvédtábornokot fegyverletételre szólította fel és igéretet is tett neki, hogy megmenti életét, mire az megadta magát. Haynau azonban nem hallgatott L. közvetítésére és L. mindössze annyit birt kivinni, hogy Dessewffyt kötél helyett golyóval végezték ki Aradon okt. 6. 1850 márc. 26. a herceg tanusított vitézségeért a Mária Terézia-rendet kapta. 1859. kinevezték a lovasság főinspektorának, 1860. pedig az urakházának tagja lett. Abszolutisztikus elveinek megfelelően az új alkotmányos rendszerről keveset tartott és egyik röpke mondata igy hangzott: «Az új divatu osztrák parlamentben csak a bábeli toronyépítgés második kiadását látom.» 1841 óta Potocka Julia grófnőt birta nőül, akitől Alfréd, Alajos és Henrik fiai születtek.

4. L. János herceg, l. János (18.).

5. L. János József herceg, osztrák tábornok, szül. Bécsben 1760 jun. 26., megh. u. o. 1836 ápr. 24-én. 1782-ben a hadseregbe lépett, 1788-1790. mint őrnagy vett részt a török háboruban, a németalföldi háboruban pedig Maubeuge mellett (1794) kitünt és ennek jutalmául tábornoki rangot kapott. A Trebbia mellett kivívott diadal után (1799 jun.) táborszernagy lett. Részt vett még a Novi s Hohenlinden mellett történt ütközetekben, ahol szintén kivált. 1805. követte elhalt bátyját a fejedelemségben és egy ideig visszavonult a harctérről. De Ulm bevétele uátn újra vezére lett egy hadosztálynak. Az austerlitzi ütközet után fedezte a visszavonulást s ő irta alá a pozsonyi békét (1805 dec. 26.). 1806, I. Ferenc Bécs parancsnokának nevezte ki. 1809. a lovasság ésa gránátos pótcsapatok parancsnokságát vette át, Regensburg bevétele által pedig lehetővé tette Bellegarde és Kolowrat seregének egyesülését. Részt vett továbbá mind az Aspern, mind a Wagram mellett vívott csatákban. A bécsi béke után, melyet ő irt alá, visszavonult a közügyketől és ezentul a tudományoknak és a művészetnek élt.

6. L. József Vencel herceg, osztrák tábornok és államférfiu, szül. 1696 aug. 19., megh. 1772 febr. 10-én. Részt vett Szavójai Jenő alatt az 1716-1720-iki hadjáratban a törökök ellen. 1734-35. újra együtt harcoltak a Rajna mellett. Azután követ lett, előbb a berlini udvarnál, 1737-1741. pedig a versaillesi udvarnál. Az osztrák örökösödési háboruban is részt vett és előbb Sziléziában, majd Csehországban harcolt. 1745. átvette az olasz hadsereg vezetését, melynek élén a következő évben Piacenzánál diadalt aratott a franciák felett. Betegsége miatt a főparancsnokságról leköszönvén, teljesen a tüzérség újjászervezésére adta magát, melyet külföldiek (Alvson, Rouvroy, Schröder, Jaquet) segélyével teljesen reformált.

7. L. Károly József, osztrák tábornagy, az előbbinek unokaöccse, szül. 1730 ezpt. 20., megh. 1789 febr. 21. Mint ifju lépett az osztrák hadseregbe és a 7 éves háboru folyamában tábornokká lett. A bajor örökösödési háboruban (1778) 18 800 főnyi hadsereggel Leitmeritz mellett állást foglalt; célja volt, egyrészről a szász határt nyugtalanítani, másrészről az ellenséget visszatartani. Aug. 8. egyesült Laudonnal s az Elbe s Iser között felállított csapatokat vezényelte. Részt vett még a török háboruban is és 1788. ostrom alá vette Török-Dubicát, de eredmény nélkül.

Forrás: Pallas Nagylexikon